H. dr. Harmat Beáta szerk.: A Bakony – A természet kincsestára (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2008)
A Bakony földtana
Miközben a Pannon-beltó hullámai még a Bakony szigetét pusztították, ismételten erőteljes földmozgások zajlottak. Mintegy 7 millió éve kezdődött a térségre oly jellemző bazaltvulkanizmus eseménysora. Eleinte Szigliget és a Balaton-felvidéki Mencshely környékén törtek ki vulkánok; 50-60 km mélységből, keskeny hasadékokon szállítva a Föld belső, izzó anyagát. A hoszszabb-rövidebb nyugalmi szakaszokkal zajló vulkáni működés az 5 és 3 millió év közötti időben volt a legaktívabb - ekkor jött létre a közismert tűzhányók többsége (Badacsony, Szent György-hegy, Csobánc, Kab-hegy, Somló, Ság-hegy stb). A mélyből felemelkedő, közel 1000 °C-os kőzetolvadék a vízben dús pannon üledékekkel érintkezve rengeteg gőzt és gázt termelt, ami iszonyú robbanások kíséretében tört felszínre. Az eleinte víz alatti vulkanizmus szigeteket építve, egyre inkább szárazföldivé vált. Ennek nyomait talán legszebben a Tihanyi-félszigeten körbejárva tapasztalhatjuk; akár a Barátlakások bazalttufa rétegsorában, akár a Kiserdő-tető Külső-tóra néző - mélyből felszakított vörös homokkővel és bazaltbombákkal tarkított - látványos sziklafal-feltárásában. A földet rengető irtózatos kezdeti kitörések után a vulkánok többsége „lecsendesedve" bazaltlávát zúdított a felszínre, ami - több tíz méter - vastag lepényként elterülve befedte a kráter környékét. A gyorsan kihűlő lávafelszínnel párhuzamosan kis mélységig vízszintes repedések keletkeztek, ettől pados-lemezes a bazalt. Alatta - az újonnan képződött szigetelőréteg védelmében már sokkal tovább tartott a lehűlés - függőlegesen, hatszöges mintázatú hasadékrendszer jött létre. Amikor a környező térségben idővel lepusztult a be nem takaródott, laza homok- és agyagfelszín, a bazalthegyek egyre jobban kipreparálódtak - tanúhegyekké alakultak. Az oldalukban szabaddá váló hatszöges repedésrendszert kikezdte az erózió és oszloposra formálta őket. Orgonasípokhoz hasonló legszebb példányaik ma is láthatók a Szent Györgyhegy, a Badacsony vagy a Somló sziklafalában. A támasztékukat vesztett bazalttömegek peremén néhol megcsúsztak a kőzetblokkok, sajátos formájú, bazaltutcának nevezett - vályúszerű alakzatokat hozva létre (Kovácsi-hegy Vindornyaszőlős felett). A kráter belsejében megrekedt és szintén lassan kihűlő bazaltláva ugyancsak vékony oszlopokra különült - a Hegyestű védett geológiai bemutatóhelyén ennek kitűnő, 30 m magas példáját szemlélhetjük. A bazalt néha gömbhéjas elválást mutat, pl. az Agár-tető déli részén méteres nagyságú tömbökre is lelhetünk. A napjainkban is aprózódó bazaltfalak lábánál a lehulló darabokból meredek törmeléklejtő alakul ki. A „bokatörő", szinte járhatatlan felszín ökölnyi-háznyi töredékekből áll, folyamatos, lassú mozgása miatt még a növényzet sem tud megtelepedni rajta: sötétszürke, kopár
