Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

Botanikai kirándulások - Legféltettebb kincseink: védett növényfajok

kább a Tábla-hegy környékén található (tankcsapdák, antropogén gödrök stb.). A Vörös Könyv potenciálisan veszélyeztetett faja, csak különleges élőhelyeivel együtt őrizhető meg. Simon-kékperje - Molinia simonii Milkovics A kékperjék taxonómiai felosztása kiváló botanikusunk, Milkovics I. nevéhez fűződik. Ma még nem teljesen tisztázott, hogy az általa elkülönített taxonok - így a Simon-kékperje - tárgyalhatók-e külön fajként, vagy esetleg az atlanti-cirkumpoláris elterjedésű nyugati kékperje (Molinia coerulea Moench) alfajaiként helyesebb-e róluk beszélni. A Simon-kékperje morfológiailag jól elkülönülő faj - vagy kisfaj - s az egyik legritkább kékperjeként tartja számon a hazai botanikai irodalom. Egyetlen ismert termőhelye az Esztergom melletti búbánat-völgyi Kerek-tó körül található tőzeges láprét. Védelme és megőrzése kiemelt fontosságú. Csinos és délvidéki árvalányhaj - Stipa pulcherrima C. Koch., S. eriocaulis Borb. Mészkedvelő, szárazságtűrő, kecses növények. A délvidéki árvalányhaj szubmediterrán, extrém száraz élőhelyeken élő növényünk. A másik faj eurázsiai elterjedésű sziklagyepek, lejtősztyeppek, homokpusztagyepek növénye. A pazar látványt nyújtó, hullámzó árvalányhajas rétek jelentős része eltűnt, illetve eltűnőben van területünkről. E két „tollas" árvalányhaj visszaszorulását elsősorban nem a nagy tömegben való szedés okozza. Régebben a szőlőskertek telepítésével kezdődött, majd a mai napig a környező domboldalak lakóházakkal való beépítésével folytatódik a városaink közvetlen közelében levő, virággazdag gyepek feldarabolódása és megszűnése. E folyamat legismertebb példája a dorogi Kálvária-hegy. Az öregek még emlékeznek rá, hogy az Árpád utcai pincéktől a Kálvária-hegy gerincén lévő szőlőskertekhez vezető ösvények mentén bőven volt árvalányhaj. Mivel ez a terület teljesen beépült, ezek az élőhelyek örökre eltűntek. A sátorkőpusztai szőlők és víkendházak esetében ugyanez történt. Ennek ellenére a távolabbi területeken, helyenként még szép számmal találkozhatunk ezen pompás növényekkel. A ritkább délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis) a Kesztölc feletti Fehér-szirten fordul elő, míg a csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima) a Gete-csoport több hegyén (Magos-hegy Hegyeskő), valamint a Strázsa-hegyen és környékén él. Zárt homokpusztaréteken (Astragalo-Festucetum rupicolae) és mészkövön, pusztafüves lejtősztyeppben (CleistogenoFestucetum rupicolae) az egyik fő társulásépítő faj. Az itt megadott közel 100 védett növényfajt számláló lista, a környék védett növényeinek általunk ismert és megtalált, jelentősebb előfordulásait tartalmazza. Néhány növényfajt, mint a réti iszalag (Clematis integrifolia) és a nyári tőzike (Leucojum aestivum), szándékosan hagytunk ki e listából, mivel ezek jelentősebb számban csak az általunk kevésbé ismert táti és esztergomi Duna-szigeteken élnek. Bizonyára van még jó néhány faj, amelyet terepbejárásaink során eddig nem sikerült megtalálni, vagy újra megtalálni. Lehetnek olyan taxonok, melyek annyira megritkultak, hogy csak egy szerencsés véletlen folytán kerülnek majd fel - továbbra is bővítendő - listánkra, és lehetnek olyanok is, amelyek sajnos elkerülték figyel-