Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)
Botanikai kirándulások - Legféltettebb kincseink: védett növényfajok
takarója, kénsárga levelei vékonyabbak az apró nőszirom leveleinél. Területünkön több ezer tőből álló populációja virít a Strázsa-hegyek és a Tábla-hegy hegylábfelszínein kialakult homokos-löszös térszínen, de a hegyektől északi irányban fekvő homokdombokon csaknem a Szentléleki-patakig nyomozható. Tarka nőszirom - Iris variegata L. A középhegységeinkben és a Dunántúlon hajdan nagyobb tömegben virított a pompás küllemű tarka nőszirom. Kertészeti változatokat megszégyenítő szépségű virágai miatt sok helyen, így területünkön is nagy mennyiségben gyűjtötték, kertekbe telepítették. Nagy virágaiban a belső lepelcimpák sárgák, a külsők lehetnek világosabbak és vöröslő vagy ibolyás erűek. Tipikus erdőssztyepp-növény. Változatos ökológiai feltételekhez képes alkalmazkodni, de leginkább a tápanyagban és bázisokban gazdag talajokat kedveli. Leggyakrabban száraz tölgyesekből, bokorerdőkből kerül elő, de vágásterületről, homokpusztákról is vannak adatai. Kosborfélék - Orchidaceae Piros madársisak - Cephalanthera rubra (L.) Rich. Sisakra emlékeztető, rózsaszínű virágai laza virágzatban állnak. A rovarmegporzás egyik különleges módja, mint sok más orchideafélére, rá is jellemző. Virága a hasonló alakú - s a megporzó rovarok számára közel azonos színű - baracklevelű harangvirágra hasonlít. így annak ellenére, hogy a rovarok által csalogatónak számító nektárt a harangvirág termeli, az ugyanazon élőhelyen élő madársisak is biztosítja megporzását. Ritkán fehér színváltozata is megjelenik. Elsősorban a száraz, meszes talajon fordul elő. Hazánkban a Tiszántúl kivételével szinte minden tájegységünkön megtalálható; elsősorban szárazabb erdőkben (cseres-tölgyesek, homoki tölgyesek, cserjések), illetve ezek szegélyein. A Tábla-hegyen erdőszéleken találtuk mostanában. A Feichtinger által Szentgyörgymezőről említett populációja már elpusztult. Fehér madársisak - Cephalanthera damasonium (Mill.) Druce Pirosas rokonához hasonlóan, szintén gyakoribb kosboraink egyike. Fehér virágai, szélesebb, fénylő zöld levelei jól megkülönböztetik az előző fajtól. Zártabb virágaira elsősorban az önmegporzás jellemző. Sűrűbb erdőkben (gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben) jellemző, de megtalálható száraz tölgyesekben, bokorerdőkben is. Környékünkön ritkább, a Pilis Kesztölc feletti hegyein fordul elő. Mocsári nőszőfű - Epipactis palustris (L.) Cr. Legszebb orchideáink egyike, virágai a trópusi egzotikus fajokéra emlékeztetnek. Mocsárrétek, láprétek impozáns növénye. Feichtinger a Szamár-hegy alatt jelzi előfordulását, valószínűleg a Kerek-tó közeléből. Itteni lelőhelye tudomásunk szerint az utóbbi időben nem nyert megerősítést, és sajnos mi sem találtunk rá. A Simon Tibor által 1992-ben készített növényhatározó Dorog mellől jelzi előfordulását, ahol a sátorkőpusztai homokbánya nedvesebb részein sikerült is megtalálni.
