Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

Botanikai kirándulások - Legféltettebb kincseink: védett növényfajok

ki- és a Dunántúli-középhegységből ismertek. Főként száraz, sziklás, törmelékes lejtő­kön kialakult gyepek, bokorerdők, cserjések növénye. Közelünkben leginkább a Kesz­tölc felett magasló mészkőrögök délies kitettségű sziklafelszínein bukkanhatunk rá. Sadler-imola - Centaurea sadleriana Janka A Sadler József nevét őrző imolafajt Janka Viktor fedezte fel és írta le 1875-ben. A magyar bogáncshoz hasonlóan szintén endemikus növényünk. A legkülönfélébb száraz gyepekből jelezték már előfordulását, de elsősorban a meszes alapkőzeteket (mészkő, meszes homok, lösz) részesíti előnyben. Hazánkban sok helyen megjelenik, a Dunántúli-középhegységben gyakoribb. Környező hegyeinken is mindenfelé meg­található. Tarka imola - Centaurea triumfettii Ali. ssp. aligera (Gugl.) Dostál A tarka imola fehéresszürke, molyhos levelei és szép virágzata alapján kerti dísz­növénynek is beillik. Szépségére régóta felfigyeltek, emiatt is védetté kellett nyilvá­nítani. Szerencsére még mindig viszonylag gyakorinak mondható, főként a meleg, délies kitettségű, jó talajon kialakult változatos növénytársulásokban. Bokorerdők tisztásain, erdőszegélyeken környező hegyeinkben is sokfelé megcsodálhatjuk. Homoki bakszakáll - Tragopogon floccosus W. et K. A hazai bakszakállfajok közt a legritkább ez a sötétsárga virágú, „terpedten ágas" szárú bennszülött növényfaj. Unikális értékű faxonként tartják számon, hi­szen élőhelyei - a zavartalan, nyílt, meszes homokpuszták - jelentősen leszűkültek, degradálódtak. A növény egyik klasszikus lelőhelyének számított a Dorog és Eszter­gom közti homokdombok területe, ahol sajnos szintén markánsan jelentkeznek a degradáció jelei, így itt is nagyon megritkult. Sugaras zsoltina - Serratula radiata (W. et K.) M. B. Jellegzetes fésűszerű tőlevelei alapján ismerhető fel. Meszes alapkőzeten képző­dött humuszgazdag, mérsékelten üde talajokon kialakult pusztafüves lejtősztyeppe­ken, ritkábban sziklatörmelékes helyeken él. Magyarországon szórványosan fordul elő. Hozzánk legközelebb a Keleti-Gerecse hegyein (pl. Magos-hegy) jelenik meg. Körtikefélék - Pyrolaceae Kereklevelű körtike - Pyrola rotundifolia L. Mészkerülő erdei fenyvesek és más savanyú talajú erdők növénye. Előfordulása területünkön mindenképp érdekes és váratlan. A körtikefélék hasonló adventiv megjelenését közlő adatok hazánk más részeiről is ismertek. 1990-ben két, szakdol­gozatát készítő diák talált rá kisebb populációjára a sátorkőpusztai felhagyott ho­mokbánya területén. A mindössze egyetlen - 18 m 2-es folton előforduló - populáció fennmaradása és megléte kérdéses, hiszen e terület egy részén már szeméttelep mű­ködik, valamint egyéb hasznosítását is tervezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom