Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

Botanikai kirándulások - Legféltettebb kincseink: védett növényfajok

Borzas vértő - Onosma visianii Clem. Terebélyesen elágazó szárú, borzas, merev szőrű, halványsárga virágú növény. Fontos morfológia jegye, hogy leveleinek fonákja csak a főér mentén szőrözött. A forrt, halványsárga párta alig nyúlik túl a hosszú csészecsövön. Hazánkban a Dunántúli-középhegységben a legelterjedtebb, előfordulásai mészkő- és dolomit-sziklagyepekhez kötődnek. Környékünkön igen ritka, a Pilis legnyugatibb mészkőrögein lelhető fel. Hajdan élt a dorogi Kis-Kősziklán. Homoki vértő - Onosma arenarium W. et K. ssp. tuberculatum (Kit.) Jáv. Első ránézésre hasonló az előző fajhoz. Szára kevésbé elágazó, levélfonákja is sűrűn serteszőrös. A halványsárga párta jobban kiáll a csészékből. Homok és lösz alapkőzeteken kialakult gyepekben él. A Dorog és Esztergom közti homokos-löszös dombok gyakori, jellemző, helyenként tömegesen előforduló védett növénye. Piros kígyószisz - Echium russicum Gmel. Látványos sztyeppnövényeink egyik legpompásabb képviselője. Dús virágzata, sötétpiros virágai kiemelik még a legszínesebb nyári virágtengerből is. Pontus-pannóniai elterjedésú növény, füves és erdős puszták jellemző faja. Löszös, homokos, általában hegylábi lejtőkön kialakuló sztyeppréteken él. Elszórtan még fellelhető környékünkön, legszebb állománya a Tábla-hegy déli lejtőjén tanulmányozható, molyhos tölgyesek és cserjések tisztásain. Ezen előfordulása a terület legszebb sztyeppfoltjához kötődik, rengeteg értékes fajjal (Pulsatilla grandis, Anemone sylvestris, Orchis tridentata stb.). Ezek nagyszámú előfordulása jelzi, hogy ez a kis terület jól megőrizte természetközeli állapotát, így legfontosabb feladataink közé tartozik hosszú távú megőrzése. Ajakosak családja - Labiatae Bozontos csukóka - Scutellaria columnae Ali. Szép erdei növényünk csúcsálló virágzatában bíborszínű, fehéres ajkú virágok díszlenek. E szubmediterrán növény a Kárpát-medencében éri el északi elterjedési határát. Magyarországon a Dunántúli-középhegységben a leggyakoribb. Főként száraz cseres-tölgyesekben, bükkösökben, törmeléklejtő-erdőkben fordul elő. Nyári túráink alkalmával sok helyen találkozunk vele a környező szárazabb és sziklás erdőkben. Nagyvirágú gyíkfű - Prunella grandiflora (L.) Scholler Sztyeppréteink késő nyári növénye, mely szerencsére még sokfelé előfordul hazánkban. Környékünkön is bizonyára több helyen megtalálható, de egyelőre csak a Strázsa-hegy melletti dombokon észleltük.