Bauer Norbert, Barna János: Dorog és Esztergom környékének növényvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1999)

Botanikai kirándulások - Legféltettebb kincseink: védett növényfajok

Csajkavirág - Oxytropis pilosa (L.) DC. Ritka, különösen értékes, látványos növény A növény föld feletti részei bozontos szőrűek, virágzata tömött, kissé megnyúlt fürt, halványsárga virágokkal. Igazi lösz­pusztai, kontinentális elterjedésú faj, melynek termetes példányait a Dorog és Esz­tergom közti homok- és homokos-löszös pusztákon (Sátorkőpuszta, Remete-völgy és a Strázsa-hegyektől északra elterülő dombsor) találhatjuk meg. Az itteni előfordulás Magyarországon a legjelentősebbek közül való, tehát a populáció megőrzése kiemel­ten fontos feladatunk. Magyar lednek - Lathyrus pannonicus (Jacq.) Garcke ssp. collinus (Ortm.) Soó Jellemző, párosan szárnyasán összetett levelein a levélkék keskeny lándzsásak, párhuzamos erezetűek, így megkülönböztethető rokon fajaitól. Virága sárgásfehér, szirmait májusban bontja. Az itt megtalálható alfaj (ssp. collinus) lényegesen szára­zabb élőhelyeken él, mint a ritkább, elsősorban lápréteken előforduló Lathyrus pan­nonicus ssp. pannonicus. Jellegzetes sztyeppnövényként szól róla Tuzson János az első magyar növényrendszertan egyetemi tankönyvben, az 1926-ban megjelent „Rendszeres növénytan" második kötetében. Hazánkban a gyakoribb alfaj inkább bokorerdőkben, ill. az ezek tisztásain kialakuló kisebb-nagyobb gyepekben, szegély­cserjésekben lelhető fel. Feichtinger flóraművében nem szerepel, azóta sem említik. Kisebb populációját a Tábla-hegy platójának DNy-i peremén és lejtőjén, molyhos töl­gyesben fedeztük fel 1995-ben. Ligetszépefélék - Onagraceae Vízparti deréce - Chamaenerion dodonaei (Vili.) Holub Látványos, sötétrózsaszín virágú, meglehetősen ritka növény. Természetes élőhe­lyein, a folyópartokon nem túl gyakori, újabban leginkább felhagyott bányák törme­lékkupacairól jelzik előfodulását. A dorogi Kis-kősziklán is a kőbánya területén él. Rutafélék - Rutaceae Nagyezerjófű - Dictamnus albus L. Feltűnő megjelenésű, pirosas virágú, erőteljes növény. Szépsége és gyógynövény­ként való felhasználása miatt erősen megritkult. Az ezerjófű neve is elárulja, hogy sokféle kór és bántalom gyógyítására használták. Nagy elterjedésú, Eurázsia erdős­sztyeppjein élő faj, mely tőlünk nyugatra már ritkaságnak számít. Meleg, délies lej­tőkön, ill. hegytetőkön kialakult száraz bokorerdőkben, gyepekben még sok helyütt megtaláljuk. Dorog környékén már csak néhány hegyen (Liget-hegy Strázsa-hegy Öreg-szirt) él pár töve, az Esztergom melletti Szamár-hegyen gyakoribb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom