Dr. Galambos István: A Bakony természeti képe 4. - Gombák a Bakonyban (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2006)

A gombák szerepe a természetben

Különleges szárazföldi aljzatok Faanyagok A gombák fontos szerepet játszanak az elhalt fás növények faanyagának lebontásában. Tagjai főleg a bazídiumos gombák közül kerülnek ki. A faanyag különleges aljzatnak számít, mivel benne a szén - nitrogén arány erősen eltolódik a szén irányába, a gomba nitrogén igényének kielégítéséhez különleges - ma sem teljesen ismert - élettani folyamatok szükségesek. Erdészeti és faipari szakemberek a fák korhadásának három alapvető típusát különböztetik meg: a fehér, barna és lágykorhadást. A főként keményfáknál megfigyelhető fehér korhadásnál a sejtfal cellulóz és lignin tartalma egyidejűleg bomlik, mivel a gomba egyszerre termeli a két bontó enzimet. Az ilyen típusú korhadást előidéző fajok a bazídiumos gombák közül kerülnek ki, de kevés tömlős nagygomba is előidézheti e korhadástípust. A puhafákra jellemző barna korhadásnál a sejtfalak cellulóztartalma bontódik le, a lignin nem szenved változást. A cellulóz "ragasztóanyag" hiányában a sejtfalak összeomlanak, a keletkező korhadék színe a lignintől barnásvörös, innen ered a korhadástípus neve. A lágykorhadás ugyancsak cellulózbontással jár együtt, nevét a kéreg alatt megfigyelhető, kilágyuló foltokról kapta. A farontó gombák az élő fákat is megtámadhatják, különösen akkor, ha a növény valamely oknál fogva legyengül. Fertőzési kapuként gyakran szerepelnek a növény sérülései (friss ágcsonkok, kéreghántás stb.). Az élő növény változatos módon védekezik a fertőzés ellen: kalluszszövetet képez, gyantát és mézgát választ ki. A védekezési módok elsősorban a magas oxigénigényű gombahifa oxigéntől történő elzárását igyekeznek megoldani. A faanyagok helytelen raktározása az anyag károsodásához, minőségének csökkenéséhez vezet. A befülledés, kékülés, lágykorhadás csökkenti a faanyag értékét, felhasználhatóságát. A beépített faanyagokon is megjelenhetnek gombakárosítók, ha a faanyag nedves környezetbe kerül, s előtte nem kezelték le telítő vagy gombaölő szerekkel. Különösen veszélyes a könnyező házigomba (Serpula (Merulius) lacrymans), mely a fát átszőve a levegőből is képes elegendő vizet felvenni életben maradásához. Hifafonalai áthatolnak a téglán és a betonon is, a tető faanyagán termőtestet képező gomba micéliumai a pince talajából, nedves falaiból vehetik fel a vizet. Ez történt a kiállításnak otthont adó cisz-