Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Házunk-kertünk madarai

ket 5 osztály, a halak (Pisces), a kétéltűek (Amphibia), a hüllők (Repülia), a madarak (Aves) és az emlősök (Mammalia) több száz faja képviseli. Ma már elmondható, hogy a Bakony gerinces állatvilágának legjobban kutatott csoportja a madaraké: a hazánkban eddig megfigyelt 373 madárfajból a hegység területén és peremvidékein napjainkig 286 előfordulása vált ismertté. HÁZUNK-KERTÜNK MADARAI A Bakony domborzati adottságai olyanok, hogy a kisebb-nagyobb települések még a hegység magasabban fekvő és zárt erdőségekkel borított területein is gyakoriak. E lakott területek fajokban gazdag és változatos madárvilágnak nyújtanak otthont. Egy részük minden településen megtalálható tagja e közösségeknek (pl. a házi- és mezei veréb, a molnárfecske, a házi rozsdafarkú), míg más fajok csak helyenként fordulnak elő (pl. a fehér gólya, a balkáni fakopáncs), vagy alkalomszerűen, átmenetileg jelennek meg, például vonulásuk időszakában. Egy-egy település nagysága, az ott található természeti környezet állapota, a civilizációs hatások stb., mind-mind alapvetően befolyásolják, hogy a madárvilág milyen fajokkal képviselteti magát, s gyakoriságuk hogyan alakul az adott helyen. A következő oldalakon a bakonyi települések madárvilágába próbálunk bepillantást nyújtani. A gólyafélék (Ciconiidae) hazánkban élő 2 faja közül a lakott területeken előforduló fehér gólya (Cicoma cicoma - Hl) eredetileg a mocsaras ligeterdők fán fészkelő madara volt. A vizes élőhelyek lecsapolása és a szántóföldek terjeszkedése nyomán azonban korábbi élőhelyei megfogytak, s napjainkra teljesen alkalmazkodott a civilizáció teremtette körülményekhez. Európai állománya (mintegy 140-160 ezer pár) mára szinte teljes egészében mesterséges környezetben költ: tornyokon, kéményeken, villanyoszlopokon. A hagyományos fészkelőhelyekről (fák, kémények) villanyoszlopokra történő áttelepülése hazánkban a '70-es években vette kezdetét, s jelenleg fészkeinek 70-80%-át már utóbbi helyeken láthatjuk. Bár a fehér gólya fészkelésének tengerszint feletti felső határa Magyarországon általában 250 m, a Bakony vidékén 300 m magasan költ, sőt a Zirci-medencében 400 m magasságban fészkelő költőpárjai is előfordultak Nagyesztergáron és Olaszfaluban (3. ábra).