Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

A Bakony állatföldrajzi felosztása

földrajzi kistájainak lehatárolását a Bakony-kutató programot kidolgozó dr. Papp Jenő muzeológus végezte el még 1968-ban. O az egyes rendszertani csoportokból - az akkori ismeretek szintjén - kiválasztott 73, úgynevezett „színező elem" alapján 5 faunakistájat jelölt ki a hegység területén. Ezek az alábbiak: 1. Balaton-felvidék, 2. Keszthelyi-hegység, 3. Déli-Bakony, 4. Eszaki-Bakony, 5. Keleti-Bakony (2. ábra). A bakonyi madárfauna tagjaiból 3 fajt emelt ki: a kerecsensólymot (Falco cherrug), mint közép-európai-szarmata-pontusi-turáni-mongóliai elemet, valamint a kis légykapót (Ficedula parva) és a sárgafejű királykát (Regulus regulus), mint palearktikus faunaelemeket. E felosztás természetesen nem tekinthető véglegesnek. Az egyes rovarcsaládok kutatása során például további felosztások láttak napvilágot. A hegység kaparódarázs faunáját vizsgáló Benedek Pál (1979) egy újabb kistáj, az ún. Balatoni Riviéra elkülönítését ajánlotta. Medvegy Mihály (1987) a cincérfauna alapján 3 faunakistájra osztotta a hegységet: Északi, Délnyugati és Délkeleti részre. Tóth Sándor (2001) a zengölégy fauna vizsgálata alapján 6. kistájként javasolta a Bakonyalja elkülönítését a Pannonhalmi-dombsággal. Utóbbi kiegészítéssel a természetföldrajzi és az állatföldrajzi felosztás részben fedésbe kerülne egymással. 2. ábra: A Bakony állatföldrajzi térképe Papp (1968) nyomán