Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Vörös Könyves madárfajok

gébics mellett a gébicsfélék másik, hazánkban rendszeresen fészkelő faja. Európában az ún. csökkenő számú fajok kategóriájába tartozik. Magyarországon elsősorban az Alföldön fordul elő, a Dunántúlon és az ország északi térségeiben csak szórványos fészkel (5000-8000 pár). A nyílt, bokrokkal és fákkal tarkított területek, fasorok, erdősávok, fás-bokros legelők szolgálnak élőhelyéül. Vonuló madár, hazánkban csak a májustól augusztusig terjedő időszakban tartózkodik. A Bakonyban a '70-es évekig viszonylag gyakoribb lehetett, hiszen Keve és Tapfer még úgy jellemezték, hogy a Tapolcai-medencében és a Keleti-Bakonyban gyakori, a Keszthelyi-hegységben pedig elég gyakori faj. A Déli-Bakonyban és a Bakonyalján is megfigyelték, de kevés adata miatt helyzetét nem jellemezték. A '80-as évektől fogva szinte eltűnt a bakonyi faunából: 1980-2000 között mindössze 7 adatát ismerjük. 2002-ben 1 pár fészkelt a Déli-Bakonyban, Nemesvámos határában (34. kép). Az ugartyúk (Burhinus burhinus - V 18) az ugartyúkfélék (Burhinidae) egyetlen Európában is honos faja (35. kép). Hazánkban kis számban (200-250 pár) fészkel az Alföld szikes és homokos pusztáin, illetve mezőgazdasági területein. A 80-as évek közepén a Kisalföldön is költött. Ismert bakonyi előfordulásai évtizedekkel korábbról származnak. Tapfer megfigyelései alapján 1944-1972 között költött a Balatonfelvidéken a Szentkirályszabadja - Liter - Papkeszi közötti kopáros fennsíkon. A Keleti-Bakonyban való előfordulásáról szintén hírt ad 1966-ban megjelent monográfiájában: ,, Csór fölött, valamint Csór és Iszkaszentgyörgy között a nagykiterjedésű kopár, köves dombtetőkön 2-3 évtizeddel ezelőtt elég gyakori madár volt az ugartyúk (Burhinus oedicnemus), mint azt Máté László megállapította. A negyvenes évek vége óta már csak nagyon ritkán hallottam hívó hangját a Csór, Iszkaszentgyörgy fölötti köves platókon. Néhány párban minden bizonnyal itt van még a Bakonynak ezen a legkeletebbre eső kiszögelésén, de legtöbbször csak avatott madárismerőnek kerülhet a szeme elé, vagy figyel fel a hangjára. " Mai jelenlétéről nincs ismeretünk. Kiállításunkban látható példánya Lovassy Sándor gyűjteményéből származik. A reznek (Tetrax tetrax - V 19) az Európában előforduló túzokfélék (Otididae) kisebbik képviselője. Földrészünkön elterjedése napjainkban elsősorban Franciaországra és a Pireneusi-félszigetre, valamint a Fekete- és Kaszpi-tenger mellékére korlátozódik, ahol a nyílt, füves és szántóföldekkel szabdalt tájakon költ. A 17-18. században még a Kárpát-medencében is viszonylag gyakori fészkelő madár volt. Magyarországon a 20. század elejéig egy elterjedési területén kívüli elkülönült állománya létezett, mely a Kaszpi-tenger melléki telelőhelyein bekövetkezett pusztítások nyomán 1913-1918 között kiveszett hazánkból. Bemutatott példánya Lovassy Sándor gyűjteményéből való. Az íbiszfélékhez (Threskiomithidae) tartozó batla (Plegadis falcinellus - V 20) szétszórt elterjedésű faj, Európában csak a Földközi-tenger mentén, valamint a Fekete- és Kaszpi-tenger környéki területeken fordul elő. Az ún. csökkenő egyedszámú