Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)
Bevezető - A Bakony hegység természetföldrajzi helyzete
BEVEZETŐ A Bakony mozaikos felépítése, éghajlati viszonyai, geológiai és növénytani változatossága következtében igen sokszínű állatvilággal rendelkezik. A gerincesek között legnagyobb fajszámmal a madárvilág képviselői vannak jelen. Kiállításunkban közülük 83 fajt mutatunk be egy-egy jellegzetes bakonyi élőhely és a „Vörös Könyv" diorámáján keresztül. A tárlókban látható fajok többsége nem kötődik egyetlen élőhelyhez, hanem rugalmasan alkalmazkodik a környezete által nyújtott táplálkozási, fészkelési stb. körülményekhez. Mozgékonyságuk miatt az évszakok változásával ugyanazon a területen is más-más fajokkal találkozhatunk. Költőmadaraink közül nagyon sok a téli időszakra eltávozik tőlünk melegebb déli tájakra, míg hozzánk olyan északi madárvendégek érkeznek - pl. kékes rétihéja (Circus cyaneus), nagy őrgébics (Lanius excubitor), fenyőpinty {Fringilla montifringilla) -, melyeket csak ősztől tavaszig láthatunk e tájon. Az állatvilág az évek múltával is változik az élőhelyek átalakulása nyomán: egyes fajok időközben eltűnnek, visszaszorulóban vannak, vagy csak alkalomszerűen jelennek meg. Mások terjeszkednek, mint például a holló (Corvus corax). Ismerkedjünk meg közelebbről is a kiállításunkban látható madarakkal! A BAKONY-HEGYSÉG TERMÉSZETFÖLDRAJZI HELYZETE A közel 200 km hosszúságú és 20-50 km szélességű Dunántúli-középhegység egyike hazánk nagytájainak. E makrorégió EK-DNY irányú vonulatának fő tömegét a Bakony-hegység, mint középtáj adja. A természetföldrajzi értelemben vett Bakony mintegy 4000 km 2 kiterjedésű hegyvidék. Határait délen a Mezőföld és a Balaton-medence, nyugaton a Zalai-dombvidék és a Marcal-medence, északon a Komárom-Esztergomi-síkság, keleten pedig a Vértes-Velencei-hegy vidék alkotja. A középtáj területén számos kistáj csoport található. Ezek lehatárolására az elmúlt évtizedekben több kutató, illetve kutatócsoport vállalkozott, azonban a területek nem minden esetben mutatnak egyezést. A füzetünkben alkalmazott elnevezések esetében ezért az MTA Földtudományi Kutatócsoportja által 1964-ben készített természetföldrajzi tájbeosztást alkalmazzuk (1. ábra).
