Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Bükkösök és szurdokvölgyek világában

mondhatni észrevétlenül zajlik le. Nyár végétől hatalmas csapatokba verődve látogatja a tarlókat, vetéseket, hogy azután az itt felszedett táplálékon megerősödve, októberben újra szárnyra kapjon telelőhelyei felé. Magyarország egyetlen odúlakó galambféléje, a kék galamb (Columba oenas - B 7) hegyvidéki bükköseink, öreg fákból álló tölgyeseink, ártéri ligeterdőink és nagyobb arborétumaink ritkább költőmadara. A Bakony területén csak az idős, 90-120 év körüli bükkösökben fordul elő, helyenként kisebb, néhány párból álló kolóniákat is képezve (pl. Ugod, Hideg-hegy; Fenyőfő, Kék-hegy). Fészkelése eddig csak a Keszthelyi-hegységből, valamint a Déli-és Eszaki-Bakonyból bizonyított. Vonuló madár, de költőhelyein gyakran - még a legnagyobb havazások idején is - már február közepe táján megjelenik, s ezt követően sűrűn hallhatjuk kéttagú, búgó turbékolását. Az Északi-Bakony zártabb erdőségeiben élő párok naponta akár többször is nagy távolságokat tesznek meg fészkelő és peremterületeken található táplálkozó helyeik között, ahol többnyire fű- és gyommagvakat szedegetnek. Állományuk nagy része még a tél beállta előtt, általában október-november táján elvonul tőlünk, de a Bakony peremterületein húzódó nagyobb tavaknál (pl. Padragkút, Lőrintei-horgásztavak; Lovászpatona, halastavak) néhol rendszeresen láthatunk egy-egy áttelelő, vagy áttételessel megpróbálkozó csapatot. A hazánkban rendszeres téli vendégnek számító kis sólyom (Falco columbarius B 4) a sólyomfélék (Falconidae) egyik aprótermetű faja. A Bakonyban nem kerül gyakran szem elé. Szeptember végén-október elején megjelenő, s többnyire magányosan mutatkozó egyedei általában március közepéig-végéig időznek nálunk, eközben a nyíltabb, bokros területeken vadásznak apró énekesmadarakból álló zsákmányukra. Az őszapófélék (Aegithalidae) egyetlen nálunk honos fajával, a hosszú farkú, apró testű őszapóval (Aegithalos caudatus - B 8) bokros, erdős helyeken egész évben találkozhatunk. Az észak-európai törzsalakhoz (Aegithalos caudatus caudatus) tartozó tiszta fehér fejű példányok mellett nálunk fekete fej szalagos közép-európai változata (Aegithalos caudatus europaeus) is él. A Bakonyban mindkét fejmintázatú egyedei előfordulnak. Gyakori fészkelőnk, egyedül a nagy kiterjedésű zárt szálerdőkből hiányzik. Március elején már gyakran fészeképítésbe kezd. 1997-ben például 03. 7-én találkoztunk fészekanyagot hordó párral (Balaton-felvidék, Szálka-hegy). Mohából, zuzmóból, pók- és hernyófonálból készülő ovális, zacskószerű fészkét alacsonyan, többnyire bokrokra építi. Állandó madarunk, mely őszi-téli kóborlásai során nagyobb csapatokba verődvejárja az erdőt. A pintyfélékhez tartozó keresztcsőrű (Loxia curvirostra - B 9) Eurázsia, ÉszakAfrika és Észak-Amerika fenyőövezeteinek fészkelője (26. kép). A keresztcsőrűek neme (Loxia) nevét onnan kapta, hogy csőrük alsó és felső kávájának hegye egymást keresztezi, s mint azt Chernél István 1899-ben írta „ez minden egyébb madártól megkülönbözteti őket". Ez a módosult csőrforma segíti őket hozzá, hogy papagáj módjá-