Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)
Legelőerdők madárvilága
ke legszebb madarainknak (17. kép). A hosszú csörü, tarka tollú, bóbitás madarat jellegzetes megjelenése következtében egyetlen más hazai fajjal sem téveszthetjük öszsze. Tarka külseje leginkább hullámos vonalú, lepkeszerű röptekor feltűnő. Afrikai telelésükből visszaérkezett egyedeinek messze hangzó „up-up-up"' kiáltozását március végétől, április elejétől egész nap hallhatjuk a legelőerdőkben, gyümölcsösökben, szőlőkben, a nyílt, ligetes erdöszéleken, ahol többnyire faodvakban fészkel. Ezek hiányában - különösen a Balaton-felvidék és a Keleti-Bakony dolomitkopárosain - alkalmanként talajon, sziklarepedésekben-üregekben fészkelő egyedeire is rábukkanhatunk. Állati eredetű táplálékát a talajon „peckesen" gyalogolva gyűjtögeti. Karcsú, enyhén lefelé hajló csőrével a talajt „szondázza": abba bele-beleszúrva szedi össze földigilisztákból, cserebogár pajorokból, lótücskökből, futóbogarakból álló eleségét. A balkáni gerléhez hasonló küllemű, de félénkebb vadgerle {Streptopelia turtur - L 4) (14. ábra) lakott helyen ma már csak ritkán fordul elő hazánkban. Előszeretettel telepszik meg viszont fasorok mentén, bokrosokban, erdőszéleken, nyitottabb, ligetesebb erdőkben (18. kép). Az ilyen típusú élőhelyeken sokfelé megtaláljuk a Bakonyban is. Vonuló madár lévén a telet melegebb afrikai tájakon, a Szaharától délre tölti. Visszaérkező egyedeire hegységünkben általában április végénmájus első napjaiban figyelhetünk fel először (2003-ban például első példányát 04. 25-én észleltük a Déli-Bakonyban, Zsófia-puszta határában). Ettől kezdve gyakran kiülnek egy-egy száradó csúcsú fa valamelyik kinyúló ágára, s hímjei rendszeresen hallatják turbékolásukat, mely gyakran udvarlásuk jele is. A fészkelési időszakban általában párban mozgó madarak az őszi időszak közeledtével kisebb-nagyobb, gyakran több száz egyedet számláló csapatokba verődve lepik el a tarlókat, az érő napraforgó tábláit. A kakukkfélék (Cuculidae) hazánkban honos egyetlen faja, a kakukk (Cuculus canorus - L 5) a Bakonyban elterjedt faj. Telelőhelyéről április közepe táján érkezik vissza. (2002-ben például első példányával 04. 04-én találkoztam a Déli-Bakonyban /Tótvázsony, Zabmező/, 2003-ban pedig 04. 16-án az Északi- Bakonyban /Bakonyszücs/). A zárt erdőségekben éppúgy előfordul, mint a nyílt helyeken. Elterjedtsége gazdamadarainak gyakoriságától is függ: a kakukk közismert tulajdonsága ugyanis, hogy tojásait más énekesmadarak fészkébe csempészi be és fókáját velük 14. ábra: Vadgerle (Streptopelia turtur)