Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Legelőerdők madárvilága

kelése nem zárható ki. A telelésre északról hozzánk érkező példányok ősztől-tavaszig leginkább az égereseket és nyíreseket látogatják, ahol e fák terméseit bontogatják magvaikért. A sármányfélék (Emberizidae) hazánkban előforduló 11 faja közül a téli etetőn csak a citromsármány (Emberiza citrinella - T 11) megjelenésére számíthatunk. Ez az Európában általánosan elterjedt verébméretü madár a zárt erdőségek kivételével hazánkban is gyakori, általánosan elterjedt fészkelő. Elsősorban a nyílt élőhelyeken, így a bokrokkal és fákkal ritkásan benőtt területeken, fasorokban, erdőszéleken, erdei tisztásokon és a ligetes erdőkben fordul elő. A költési időt kivéve többnyire kisebbnagyobb csapatokban mozgó magevő madár. Általában a talajon tartózkodik, s ott keresgéli rovarokból, magvakból álló táplálékát. Költési időszakban a hímek gyakran láthatók valamely kimagasló ponton, bokor vagy fa csúcsán, villanydróton vagy csak egy kiugró kövön, ahol egyszerű „ci-ci-ci-cűűű" éneküket zengik. Télen elsősorban a mezőgazdasági területeken láthatjuk: szántóföldeken, gyepeken, állattartó telepek és majorságok környékén. A Bakonyban is sokfelé megtalálható, gyakori madárfaj. A csonttollúfélék (Bombycillidae) egyetlen európai képviselője, a csonttollú (Bombycilla garrulus - T 18) fahéjbarna alapszínű bóbitás madár (15. kép). Röptében csapatosan mozog, s ilyenkor a seregélyekhez hasonlít. Európában a legészakibb tájak fenyveseiben fészkel (Skandinávia, Finnország, Oroszország európai területeinek a 60. szélességi foktól északra eső térségei). Magyarországon csak téli inváziói alkalmával fordul elő, általában október és április között. Egyes években hatalmas csapatokban jelenik meg az országban mindenfelé, máskor évekig alig lehet látni. A Bakony területére többnyire csak nagy beözönlései alkalmával jut el. Az utóbbi évtizedekben 1974-75, 1978-79 és az 1989-1992 közötti teleken fordult elő különösen nagy számban. Megfigyeléseink szerint táplálékuk főleg a fehér- és sárga fagyöngy termése volt. Inváziós időszakában a fák és bokrok ágaira feltűzdelt almaszeletekkel könnyen a téli etető környékére csábíthatjuk. LEGELŐERDŐK MADÁRVILÁGA A szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas mezőgazdasági területek legeltetéssel történő hasznosítása ma már a múlté, a legelőerdők mára eltűnő színfoltjaivá váltak a Bakonynak. A ligetesen álló idős hárs-, tölgy-, bükk-, cserfamatuzsálemek és a legeltetés elmaradása nyomán teret hódító cserjék (vadrózsa, kökény, galagonya, fagyai, berkenye stb.), a terebélyesedő szederbokrok alkotta sűrű aljnövényzet sok madár számára szolgálnak kitűnő élőhelyül. A máig megmaradt legelőerdők környezetében olyan madárfajaink fordulnak elő, mint a tövisszúró gébics, a karvaly-, mezei- és barátposzáta, a sordély, a cigány csuk stb..