Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 3. - Madarak a Bakonyban I. (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2003)

Házunk-kertünk madarai

míg rokona esetében a fészek felül teljesen nyitott, addig a molnárfecske fészke zárt, csupán egy szűk bejárati nyílást láthatunk rajta. A fészek építése száraz időjárási viszonyok közepette a sárgyüjtő helyek hiánya következtében gyakran hetekig is elhúzódik. Egy fészket közelebbről szemügyre véve különböző színű sárrétegei-sávjai jól mutatják az építkezés szakaszait. Ha a pocsolyák kiszáradnak, s megszűnik a sárgyűjtés lehetősége, várniuk kell a következő „égi áldásig", vagy egy madárbarát segítségére, aki vizet ki locsolva egy kis „sarat csinál" számukra. Félig kész - például gipszes zsákvászonból, hullámpapírból - készített műfészek kihelyezésével nem csak megtelepedésüket segíthetjük elő, de költésük mielőbbi megkezdését is (6. kép). A molnárfecske fészekalja általában 3-5 tojásból áll, s a legtöbb pár évente kétszer költ. Másodköltésük akár szeptember végéig-október elejéig is elhúzódhat. Zircen például 1991. 09. 27-én tapasztaltunk ilyet, mikor a vasútállomás épületén még fészekben lévő fiókákat (4) etető idős madarakat (4) figyeltünk meg. A nyár második felétől egyre nagyobb csapatokban gyülekező madarak már jelzik, közeledik az ősz, melegebb tájakra kell indulni. Fecskéink távozására általában szeptember végén, október elején szokott sor kerülni. Zircen például 1983-ban 10. 03-án láttuk utolsó egyedeit (8 pld), míg 2003-ban 09. 24-én - a véletlen folytán ugyancsak 8 pld-t. A légykapófélék (Muscicapidae) közül hazánkban 4 faj fordul elő. Közöttük az egyik gyakoribb a szürke légykapó (Muscicapa striata - H 15), mely kecses, 14 cmes kismadár. Hátoldala egyszínű szürkésbarna, alsó teste pedig fehéres, begyén hoszszanti szürkés sávozással. Kertek, parkok, nyílt erdők, erdei vágások, nyiladékok szegélyzónái szolgálnak élőhelyéül. Mint neve is jelzi, főleg repülő rovarokkal táplálkozik. Ezeket leshelyéről gyors libbenéssel felszállva fogja el, azután többnyire egy hurkot írva le a levegőben visszaszáll helyére. Üldögélés közben gyakran meglebbenti szárnyát és farkát. Tartózkodási helyén kissé érdes, csettegő hangjára figyelhetünk fel leginkább. Évente többnyire csak egyszer (V-VI. hó) költ. Fészkét sekély üregekbe, párkányok zugaiba, eresz alá vagy a falra felkúszó vadszőlő, borostyán indái közé építi. Esetenként meglepő helyeken költ. A '90-es években például Szabó László Vilmos ornitológus a zirci bazilika előtt álló idős ezüstfenyők egyikén, egy alacsonyan kinyúló oldalág végén találta fészkelve. Szívesen beköltözik a tágnyílású, sekély üregű mesterséges fészekodúba is. Fűszálakból, mohából, gyökerekből épített csészeszerű fészkét szőrrel és tollal béleli. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyek színe világoszöld, sötétvörös és szürke pettyezéssel. Vonuló madár, áprilistól szeptemberig tartózkodik nálunk. 1992-ben 09. 14-én még 2 példányát láttuk az ÉszakiBakonyban lévő Laposoki vadászháznál. A cinegefélék (Paridae) családjának tagjai apró, fürge mozgású rovarevö madarak. Hazánkban 6 fajuk él. Közülük legismertebb, legelterjedtebb és mezőgazdaságilag is a leghasznosabb a széncinege (Parus maior - H 16). Verébnagyságú, de kecsesebb alkatú, s fürgébb mozgású madarunk. Hazánkban úgyszólván minden, többé-kevésbé fás, erdős, bokros, kertes élőhelyen előfordul, ahol fészkelésre alkal-