Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Vizek, vízpartok

A vízben élő rovarok másodlagosan tértek át a vízi életre, ezért légköri oxigént igényelnek. Míg a csíkbogarak - például a korábban említett óriás csíkbogár levegőtartalékaikat a szárnyfedők alatt tárolják, addig ezt a csiborok a hasoldali szőrtakarójukba rejtik. Az előbbi családba tartozó hím állatok első lábán tapadókorongot találunk, mellyel a biztos párzás érdekében a nőstényhez rögzítik magukat. Ezek lárva és imágó korban is ragadozó állatok, a csiborok viszont csak lárvaként félelmetes predátorok, kifejlett korukra vegetáriánussá szelídülnek. Ilyen legnagyobb vízibogarunk az 5 cm-re is megnövő óriás csibor (Hydrophilus piceus) is. A vizekben elterjedt poloskafajok egy része légzőcső segítségével jut oxigénhez. A vízinövényzet sűrűjében vár áldozatára a víziskorpió (Nepa cinerea) és a vízi botpoloska (Kanálra linearis) (27. kép) is. Mindkét faj fogólábakkal rendelkezik, mellyel még a halivadékokra is veszélyt jelentenek. Szúrásuk az ember számára is fájdalmas, csakúgy, mint a víziméhnek is nevezett hanyattúszó-poloskáké. Ez utóbbi elnevezést azzal érdemelték ki, hogy a vízben mindig csak hanyatt úszkálnak. Gyakori fajuk a tarka hanyattúszó poloska (Notonecta glauca), amely áramvonalas testével és hosszú evezőlábaival villámgyorsan mozog a vízben. Nincs légzőcsöve, a levegőt a hasi szőrzete közt tárolja. Miután bepillantást nyertünk a vizek és nádasok világába, figyeljük meg a homokos-agyagos vízpartok rovarfajait. A vízparti iszapos helyeken vájnak járatokat az iszapbogarak (Heteroceridae), a kötöttebb talajokon ezt teszik az ásófutrinkák (Dyschirius spp.) és a vakondfutók (Clivina spp.) is. Ez utóbbi két nemzetség fajai 20. ábra: Az Amphinemura slandfussi nevű álkérész-faj (Murányi nyomán, 2001 )