Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Füves területek

A Bakony nagyfokú változatosságára jellemző, hogy területén az Alföldet idéző homokpuszta-gyepek is megtalálhatók. Ezek a Fenyőfő környéki homokos területeken, a fenyőállományok közt is megjelennek. Ezen élőhelyek értékes faja a homokpusztai szöcske {Platycleis montand) és a sisakos sáska {Acrida hungaricd). Utóbbi faj faunánk egyik érdekes megjelenésű állata. Közeli rokonai a szubtrópusi területeken élnek, megnyúlt fej, szarvszerű csáp és vékony hátsó lábak jellemzik. Veszély esetén egy elrugaszkodással egyszerre 10-12 métert is képes megtenni. A homokos területek jellemző futóbogár faja a pusztai fémfutó (Harpalus hirtipes), amely elsősorban a hegység peremterületein fordul elő. A tüskéslábú futó (Masoreus wetierhalli) 80 év után került elő ismét a Bakonyból. Ez a ritka állat homokos területeken és dolomitgyepekben egyaránt előfordul. Homokos területen járva gyakran felfigyelhetünk kisebb-nagyobb tölcsér alakú gödrökre a talajban. Ezek a képződmények a hangyalesők lárváinak művei. Szépek ezek az alkotások és igazából csak akkor vesszük észre a tölcsérek valódi szerepét, ha egy óvatlan hangya bucskázik le a meredek lejtőn. Ekkor a tölcsér alján rejtőző lárva a csapdába tévedt rovart hatalmas állkapcsaival elkapja. Ha az áldozat menekülni próbálna, a ragadozó homokot szór rá, s így a visszagördülő homokszemek a tölcsér aljára terelik a zsákmányt is. Ezek a bizarr külsejű lárvák előreálló szőrzetük miatt csak tolatásra képesek. A kifejlett hangyalesők nagyon hasonlítanak a szitakötőkre, de nyugalmi helyzetben háztetőszerűen tartott szárnyukról és jól fejlett, bunkós csápjukról könnyen felismerhetők. Egyik, homokvidékekre jellemző fajuknak, a Myrmeleon inconspicuus-nak a Bakonyban elszigetelt, helyi populációi élnek. Egyik veszedelmesen terjedő, behurcolt növényfajunk a selyemkóró {Asclepias syriacd), amely már a Kiskunság számos védett homokgyepébe is befészkelte magát. Sajnos a Bakony sem mentes ettől a növénytől, melyet a méhészek méhlegelöként nagy becsben tartanak. A behurcolt növények új hazájukban nem találkoznak természetes ellenségekkel, ezért zavartalanul tenyésznek. Hazánkban 1983-ban jelent meg egy kis levéltetü faj, amely néhol örvendetesen gyérítette a selyemkóró állományait. Ez a sárga oleander levéltetü {Aphis nerii) a mediterrán vidékek lakója, nálunk általában nem képes áttelelni. A korán megtámadott növény a levéltetvek szívogatása során elpusztul, vagy annyira legyengül, hogy nem tud termést érlelni. Bakonygyiróton 2000-ben tűnt fel először dió-ültetvényben terjedő selyemkórón (16. kép). A fekete-piros tarka vadpaprika bodobács (Tropidothorax leucopterus) is előszeretettel szívja a selyemkóró nedveit, vidékünkön azonban csak néhány helyen fordul elő. A bakonyi homokterületeken több poloskafaj is megtalálható. A gyepi bodobács {Emblethis verbasci) sokfelé előfordul, az