Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Fenyvesek

13. ábra: Az óriás fenyődarázs (Urocerus gigás) (balra) és az óriás fenyődarázsfürkész (Rhyssapersuasoria) (jobbra) (Csépé nyomán, 1978) lálható lapos bodobács (Gastrodes grossipes). Ennek az állatnak a teste szintén lapított, mert a téli időszakot vagy a fakéreg alatt, vagy tobozokban tölti. A gyapjaslepkéről a tölgyeseknél megemlékeztünk, de nem kisebb károkat okoz az erdészetnek közeli rokona, az apácalepke (Limantria monacha) sem. Ez az állat több tápnövényü faj (polifág), de elsősorban a fenyőt kedveli. A múlt században a tűlevelű erdők csupaszra rágásával vált hírhedtté. Falánkságukat jól jellemzi, hogy egy hernyó kifejlődéséig körülbelül 1000 tűlevelet fogyaszt. Tömeges kártételét elősegítette a tiszta fenyves telepítések (monokultúrák) elterjedése. A megtámadott erdőkben állandó esőszitálás-szerű hangot ad a hernyók avarra hulló ürüléke. Az araszolólepkék jellegzetes éjjeli lepke fajok, szárnyaikat nyugalmi helyzetben szélesen kiterítik, hernyóik haslábai hiányoznak, ezért sajátos araszoló mozgással haladnak. Az ide tartozó fajok közül erdei fenyvesekben mindenütt előfordul a fenyőaraszoló (Bupaluspiniarius). A nőstény petéit a fenyőtűkre sorba helyezi, a kikelő kis hernyók igencsak szemérmesek jobbára éjjel rágnak és a régi tűket részesítik előnyben. Egy nőstény akár 300 petét is lerakhat, de hogy ilyen nagy számú hernyó ne kelhessen ki, arról a parányi termetű Trichogramma embryophagum petefürkész gondoskodik. Míg a már korábban említett fürkészlegyek és fűrkészdarazsak a gazdaállat lárváiba helyezik petéiket, addig a pete-