Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Bükkösök

E kistáj déli kitettségű növénytársulásainak karakterfaja a német szöcske (Rhacocleis germanica). A Tihanyi-félsziget napsütötte déli oldalain nagy tömegben él az óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes). A fák törzsén rejtőzködő állatot nem könnyű észrevenni, már csak azért sem, mert ez a kis önkéntes dalnok elhallgat, amint a közelébe érünk. A mannakabóca (Cicada ornî) kisebb méretű, de szintén melegkedvelő állat (9. kép). Nevét a táplálkozása során a kőrisfából kicsurgó, majd megszáradó édes nedvről (manna) kapta. A néhol nagyobb tömegben megjelenő borókások sajátos rovar-együttesek kialakulását teszik lehetővé. Itt él a borókacincér (Semanotus russicus) (9. ábra) és az ugyancsak ritka boróka háncscincér (Phymatodes glabratus). 1986-ban tudományra új fajként írták le innen a balatoni virágdíszbogarat (Anthaxia balatonica). A borókabogyót szívogató tarka borókapoloska (Cyphostethus tristriatus) és a boróka karimáspoloska (Gonocerus juniperi) is érdekes tagja e területek rovarvilágának. BÜKKÖSÖK A Bakony erdőterületeinek 23%-át bükkösök borítják. Az egyébként 600 méter felett megjelenő társulás a hegységben a kedvező mikroklimatikus viszonyoknak köszönhetően már 200 méter felett megjelenik. Az Eszaki-Bakony bükkösei a Magyar-Középhegység legnagyobb kiterjedésű bükkös övét alkotják. Jelentős állományai fordulnak elő a Keleti- és Déli-Bakonyban, valamint a Keszthelyi-hegységben. A bükkös aljnövényzete a tölgyeshez képest jóval szegényesebb, így kevésbé változatos táplálékot kínál a növényevő rovaroknak, ennek ellenére számos értékes faj csak itt talál magának kedvező élőhelyet. Ilyen az öreg, elhalt bükkfák kidőlt vagy lábonálló törzseiben fejlődő havasi cincér (Rosalia alpina), amely hazánk talán legszebb cincérfaja (10. kép). Mivel tápnövényében három éven keresztül fejlődik, a kivágott bükkfák erdőből való elszállítása az állat fajfenntartását károsan befolyásolja. A Bakony bükköseiben - elsősorban farakások környékén időnként még nagyobb számban akadhatunk rá. Szintén bükkben fejlődik a díszes, fekete-sárgán sávozott szárny fedőjű sárgaszőrü szalagoscincér (Leptura aurulenta). A gyászcincér (Morimus funereus) (10. ábra) főleg tölgy és bükk gyökereiben vagy facsonkjaiban fejlődik, előző két rokonától eltérően nem képes repülni. A háborítatlan öreg bükkösöket és az árnyas, párás környezetet kedveli a védett tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum) (11. ábra), melynek lárvája elhalt lombosfák tuskójában él. Az ékkőszerű díszbogarak közül a bükkös-díszbogár (Dicerca berolinensis) kötődik bükkösökhöz. A bükkfában élő lábatlan dísz-