Kutasi Csaba: A Bakony természeti képe 2. - A Bakony rovarvilága (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 2002)

A Bakony jellegzetes élőhelyeinek rovarfaunája - Tölgyesek

7. ábra: Párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus) (Steinmann nyomán, 1967) vol álló rovarcsoportok között konvergenciának nevezzük. A fogólábú fátyolka kis lárvái farkaspók (Lycosidae), vagy kalitpók (Clubionidae) petecsomókat keresnek, beléjük bújnak, majd a petéket sorra kiszívják. A továbbiakban meleg, száraz tölgyeseink néhány jellegzetes lepkefajáról esik szó. Ezen élőhelyek egyik jellemző faja a hazai Vörös Könyvben is megtalálható magyar púposszövő (Phalera bucephaloides). Ez a kiadvány jegyzi a zörgőbaglyot (Rileyana fovea) (8. ábra) is, hernyója szinte kizárólag molyhos tölgyön él. Magyar neve onnan ered, hogy repülés közben a hím lepke surrogó hangot ad, melyért a rezonátorként működő hátsó szárny homorú felülete felelős. A Kárpát-medencében éri el elterjedésének északi határát a molyhostölgy-levélaraszoló (Ennomos quercaria), amely szintén ezeken az élőhelyeken talál otthonra. Elterjedésének legnyugatibb előfordulásaként került elő a Balaton-felvidékről a Kovács téli-baglya (Brachionycha syriaca decipulae), sőt az addig ismeretlen első nőstény példány is. Ez a Kárpát-medencei alfaj elszigetelt foltokban kőrisen tenyészik, és meglehetősen későn repül. A fák között lágyan vitorlázó kis apolló lepke (Parnassius mnemosyne) a karsztbokorerdők védett faja. A Balaton-felvidék felhagyott idős mandulásai nyújtanak élőhelyet a mandulacincérnek (Lioderina linearis).