Barta Zoltán: A Bakony természeti képe 1. - A Bakony halai (Ismeretterjesztő kiadványok; Zirc, 1996)
A Bakony hegység halfaunája - Sügérfélék családja – Percidae
SÜGÉRFÉLÉK CSALÁDJA - PERCÍDAE A sügérfélék családjába tengeri és édesvízi halak egyaránt tartoznak. Elterjedési területük Európát, Nyugat- és Észak-Ázsiát, ill. Észak-Amerikát foglalja magába. Testük oldalról lapított, fejük nagy. Hátúszójuk két részből áll. Szájukban a felső és alsó állkapcson kefefogazat van. Valamennyi fajuk ragadozó. Hazánkban a család 4 neme található meg. A Bakony-hegységből eddig a Perca és Gymnocephalus nem fajai kerültek elő. A Perca nembe tartozó sügér (Perca fluviatilis) eredeti elterjedési területe Európa és Szibéria a Kolima folyóig. A gyors folyású hegyi patakokat kivéve minden folyó- és állóvízben megtalálható. Oldalról lapított teste magas. Nagy feje mögött hátának vonala hirtelen emelkedik, s az elülső hátúszó után ugyanilyen hirtelen lejt a farok felé. Szeme is nagy. Színe a hátán feketészöld, oldalán zöldessárga, hasán pedig sárgásfehér. Hátáról 5-9 - különböző erősségű - vastag, sötét sáv húzódik az oldalaira. Elülső hátúszójának végén feltűnő kékesfekete folt van. Ez alapján a sügér rokonaitól jól megkülönböztethető. Általában 23-30 cm hosszúra nő meg. A Bakony területéről csak a Bakonyi Természettudományi Múzeum által folytatott kutatóprogram során kerültek elő egyedei. Adataink szerint előfordulása elsősorban a nagyobb halastavakra jellemző, bár esetenként kisebb, erdei környezetben lévő tavakból is előkerültek betelepítésből származó példányai. Eddigi lelőhelyei: Monostorapáti (halastó), Ravazd (halastó), Németbánya (Pisztrángos-tó), Nagytevel (Pápai-Bakony-ér és horgásztó), Zirc (Szarvaskúti-tó). Szintén sügérféle a Gymnocephalus nembe tartozó vágódurbincs (Gymnocephalus cernuus). A nem fajai Európában, Nyugat- és Észak-Ázsiában élnek. Hazánkban 3 faj ismert. A vágódurbincs oldalról erősen lapított teste csak közepes magasságú. Feje aránylag rövid és széles. Kicsiny, csúcsba nyíló szája és nagy szeme van. Hátúszói összenőttek, de az elülső hátúszó vége jóval alacsonyabb, mint a hátulsó eleje. Oldalvonala a hát irányában enyhén ívelt. A „vágó" elnevezést a kopoltyúfedőin található tüskékről kapta. Zöldesbarna hátát és oldalát szabálytalanul elszórt sötétbarna pontok díszítik. Hasa fehéressárga, úszói szürkék. Páratlan úszóin fekete pettyek vannak. Hossza 10-15 cm. Hazánkban a gyors folyású hegyi patakok kivételével általában minden folyó- és állóvízben megtalálható, ennek ellenére a Bakony területéről csak két előfordulását ismerjük. 1976ban a kádártai bányatóból (Veszprém) került néhány példány begyűjtésre, majd 1985-ben Ravazdon, a halastóból gyűjtöttük be egy példányát. Területünkről más kutatók nem is jelzik.
