H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)
KENYERES ZOLTÁN - RÁCZ ISTVÁN ANDRÁS: A Bakony-vidék állatföldrajzi felosztása az egyenesszárnyúak mintázati alapján
rendelten fordulnak elő. Jellemzőként főképp az üde gyepekhez kötődő fajok (pl. Mecostethus parapleurus, Conocephalus dorsalis) említhetők. Annak ellenére, hogy a kistáj némiképp alulkutatott, várhatóan a további vizsgálatok sem hoznak majd jelentős változást a részterület megítélésében. A kistáj Bakonyvidékhez fűződő viszonyát először TÓTH (2001) értelmezte a zengőlégy fauna alapján, hangsúlyozva a kistáj különállását. 5. ábra: A Tettigonia cantans és a Pholidoptera aptera bakonyvidéki elterjedési mintázata (8) Keszthelyi-hegység. A vegetációs tájbeosztás szerinti határokkal szemben az állatföldrajzi értelemben vett (PAPP 1968, RÁCZ 1973) bővebb lehatárolás látszik elfogadhatónak az egyenesszárnyúfajok elterjedési mintázatai alapján. A kistáj területén az arboricol és arbusticol fajok relatív gyakorisága kifejezetten magasnak bizonyult (rel.gyak arb o=0,04, ill. rel.gyak arb u=0,24), karakterfajt azonban az elemzések egyike sem jelölt meg. A Keszthelyihegység kapcsán színezőelemet RÁCZ (1979) sem nevezett meg. A fentiek részben a kistáj mérsékelt alulkutatottságára, részben a gyepterületek kistáj összterületéhez képest erősen alárendelt kiterjedésére vezethetők vissza (utóbbiban komoly szerepet játszott a nagy területeket érintő fenyvesítés). PAPP (1968) megalapozó, RÁCZ (1979) egyenesszárnyúak előfordulása alapján módosított állatföldrajzi térképét. MOLNÁR et al. (2008) vegetációs kistájakat megjelenítő térképét, ill. a jelen dolgozat állatföldrajzi eredményeit összegző kistájbeosztást a 6. és 7. ábra mutatja. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat nem terjedt túl a Bakonyvidék területén, annak eredményei nem alkalmasak a Bakonyicum különállásával kapcsolatos értékelésre. Az azonban látszik a más területeken folytatott újabb adatgyűjtésekből, hogy a PAPP (1968) és RÁCZ (1979) által említett Phaneroptera nana és a RÁCZ (1979) által említett Barbitistes serricauda, Pholidoptera aptera és Ruspolia nitidula fajok nagy valószínűséggel nem tekinthetők a Bakonyicum Pilisicumon belüli különállását alátámasztó fajoknak. Jelenlegi ismereteink szerint az Acrida ungarica markáns jelenléte (a belső területeken is), valamint a Psophus stridulus és a Paracaloptenus caloptenoides hiánya jobban megfelel ennek a feltételnek. Ez utóbbiak azonban csak feltételezésnek tekinthetők mindaddig, amíg nem ismerjük a fajok elterjedési mintázatait - legalább a Bakonyvidékihez hasonló feltártsággal - a Vértes, a Gerecse, a Pilis és a Budai-hegység területéről. A fajok Pilisicumon belüli elterjedésének ilyen léptékű vizsgálatával lehetőség volna annak a - feltehetően fennálló - jelenségnek a feltárására, 91
