H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

KENYERES ZOLTÁN - RÁCZ ISTVÁN ANDRÁS: A Bakony-vidék állatföldrajzi felosztása az egyenesszárnyúak mintázati alapján

Calliptamus italicus, az Oedipoda caerulescens, a Platycleis albopunctata grisea és az Euchorthippus declivus. Az egyenesszárnyú-kistájanként összevont minták alapján a Balaton-felvidék és a KeletiBakony közös karakterfajai a Pterolepis germanica (IV=66,0** Max) és a Stenobothrus crassipes (IV=67,2**). Utóbbi előfordulási adatai nagyjából egyenletes eloszlást mutatnak mindkét kistáj területén, előbbi azonban - jelenlegi ismereteink szerint - a Keleti-Bakonyban csak annak a Balaton-felvidékkel érintkező részterületén jellemző. A Balaton-felvidéki medencék medencealji üde gyepeinek köszönhető, hogy a hygrophil fajok előfordulása is jellemző a kistájon (pl. Ruspolia nitidula). 2. ábra: A Pterolepis germanica és a Pezotettix giornae bakonyvidéki elterjedési mintázata (2) Tapolcai-medence és Káli-medence medencealji területei. Számos növényföldrajzi megerősítés ellenére eddig a részterület állatföldrajzi alapú elkülönítése nem volt ismert. A kistáj indikátorfaja az IndVal elemzés szerint az Isophya costata (7K=43,7** Max)(az előfordulások 49%-a erre a kistájra esik) (3. ábra). A terület elkülönítését erősíti még a mesophil és hygrophil fajoknak a Balaton-felvidék más részterületein tapasztalhatónál jellemzőbb előfordulása (Metrioptera roeselii, Chorthippus parallelus, Ch. montanus, Ch. dorsatus, Conocephalus fuscus, Conocephalus dorsalis, 3. ábra). A kistáj karakterének meghatározásában feltehetően annak alföldi jellege is szerepet játszik. A jelenség statisztikai módszerekkel való kimutatását valószínűleg az itt előforduló alföldi fajok (Gampsocleis glabra, Celes variabilis stb.) ritka volta nem tette lehetővé. (3) Keleti-Bakony. Az egyenesszárnyúfajok elterjedési mintázatai alapján meghúzott határ nagyfokú egyezést mutat a vegetációs kistáj határával. A kistáj abszolút karakterfaja az Arcyptera microptera (7F=35,3** Max; az előfordulások 96%-a erre a kistájra esik, 4. ábra), de az elemzések alapján a terület karakterfajának számít a Saga pedo is (7F=24,8** Max) (4. ábra). Ugyancsak karakterfaja a Keleti-Bakonynak a Stenobothrus eurasius (7F=100,0 NS Max). Az egyenesszárnyúfajok alapján kijelölt kistájak szerint összevont mintákkal végzett elemzés további karakterfajokat jelölt meg: Oedaleus decorus (7F=85,3 NS), Platycleis affinis (7F=62,8 NS), Platycleis montana (7F=88,2 NS) és Gampsocleis glabra (7F=68,1 NS). Utóbbi fajok indikátor értékei közül egyik sem szignifikáns, de az elterjedési mintázatukban látható kelet-bakonyi súlypont egyértelmű. Az Oedaleus decorus Keleti-Bakony leválasztásában ját88