H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

KENYERES ZOLTÁN - RÁCZ ISTVÁN ANDRÁS: A Bakony-vidék állatföldrajzi felosztása az egyenesszárnyúak mintázati alapján

Keszthelyi-hegység: 1. A 61 összevont minta osztályozását klaszter-analízissel (Ward módszer, Euklidészi távolság) és főkomponens analízissel (PCA) végeztük. A klaszteranalízis diagnosztikus fajait az Indval 2.0 (DUFRÉNE & LEGENDRE 1997) program segítségével határoztuk meg (relatív gyakorisági értékek, 999 random permutáció, p<0,05). A vizsgálatokhoz és elemzésekhez az ArcView 3.3. (ARCVIEW 3.3.), a SYN-TAX 2000 (PODANI 2001), a Statistica 6.0 (STATSOFT 1995) és a PAST 1.95 (

HAMMER et al. 2001) programokat használtunk. Eredmények és értékelés A vegetációs kistájanként összevont állatföldrajzi minták klaszter-analízise (Ward módszer, euklidészi távolság, 1. ábra) a következő részterületeket (klaszterek) különítette el. (1) A Balaton-felvidék, a Tapolcai-medence és a Káli-medence hegyei és peremhegyei, valamint a Keleti-Bakony Balaton-felvidékkel érintkező részterülete (Baglyas-hegytöl a Móroc-tetőig tartó vonulat). (2) A Keleti-Bakony vonulata a Móroc-tetőtől Ny-ra, a Kab-hegyig, a KözpontiBakonyalja és Nyugati-Bakonyalja hegységperemi részterületei. (3) A Központi-Bakony és a Kab-hegy térsége, valamint a Központi-Bakonyalja egyes részterületei. (4) A szűkebb értelemben vett Keszthelyi-hegység és az attól északra található, vegetációs kistájként a DéliBakonyhoz, állatföldrajzi szempontból a Keszthelyi-hegységhez sorolt részterület. (5) A DéliBakony kevésbé montán részterületei, kiegészülve a Tapolcai-medence és a Káli-medence medencealji területeivel, a Tihanyi-félszigettel és a Nyugati-Bakonyalja alföldi jellegű részeivel. 1. ábra: A kistájanként összevont minták (n=61) hierarchikus osztályozásának fő csoportjainak elhelyezkedése a kutatási terület 2,5 x 2,5 km-es UTM térképén, a vegetációs kistájak határainak feltüntetésével 86