H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

KOVÁCS GERGELY KÁROLY: A Fehérvárcsurgói - víztározó madárvilágának változásai

A terület jellemzése A vízfelület mérete a vízjárástól függ, átlagosan kb. 180 hektáros. A tó viszonylag hínármentes, medre igen mély. Halasított horgászvíz, kis halakat, illetve vízből kiugró csukát többször láttam. A tápláló Gaja patak északról egy telepített erdőn, illetve horgászatból kizárt, fűzbokrokkal tarkított kíméleti területen (C) folyik keresztül és a tavat ferdén átszelve a keleti parton kiépített műtárgyon (D) lép ki. A part menti füzesek, ártéri jellegű erdők, illetve a délnyugati tópartig lenyúló sűrű, juharral, kőrissel, elszórtan fenyővel elegyes erdő (E) gazdag madárvilágnak ad otthont. Számottevő nádasodás nem tapasztalható, kivéve a keleti oldalon, ahol egy benyúló félsziget (F) áramlási holtteret hoz létre, illetve a nyugati part néhány pontján. Érdekes, ám a rendszeres vizsgálatból kimaradt élőhely a keleti part üde, gilisztaüző varádiccsal, réti flizénnyel és kákabokrokkal tarkított rétje (G). Az északnyugati sarokban levő hatalmas, kiszáradt, Szvezsényi által is említett fákat pár éve kivágták. A nyugati parton Fehérvárcsurgó-Mácsonyás néven kialakult egy néhány „utcából" álló üdülőövezet (H), az ingatlanokat szőlő, gyümölcsfák, élősövények kísérik, ezen a partvonalon sok a víz szélén álló, víz fölé nyúló fa (főleg füzek). Vizsgálati időszakomban két szélsőséges év volt. A rendkívül aszályos 2007, melynek során a vízszint annyira lecsökkent, hogy a tó északi harmadának közepén iszappad bukkant a felszínre, ahol ősszel partfutók tanyáztak. Ennek ellentéte volt tapasztalható 2010 májusábanjúniusában, mikor a rendkívül csapadékos időjárás következtében a Gaja nagy pusztítást vitt végbe több bakonyi faluban és Székesfehérvárt is csak az erősen túltöltött Fehérvárcsurgóivíztározó védte meg - heteken keresztül - a rekordmennyiségű víztől. Észlelt fajok A 85 madárfajt tartalmazó táblázatba foglalt összesített fajlista több forrásból tevődik öszsze. Szvezsényi az 1977 márciusa és 1978 áprilisa közötti időszakból 56 fajt jelez, ám ezek közül 13-at nem tüntettem fel a táblázatban, mert a megfigyelés nem a vizes élőhelyen vagy annak közvetlen közelében történt (a kimaradó fajok: héja, fogoly, fácán, vadgerle, balkáni gerle, mezei pacsirta, búbos pacsirta, nagy őrgébics, szarka, szajkó, házi veréb, tengelic, citromsármány). 1973 és 2010 között a Fehérvárcsurgói-víztározón nyolc olyan vízi- vagy vízhez kötődő madárfaj bukkant fel, melyet sem Szvezsényi, sem én nem észleltem. Ezek időrendben a következők (zárójelben a forrás). • Kis vöcsök, füstös- és piroslábú cankó: 1973. 07. 20 Zágon A. és társai (RADETZKY 1984) • Sarki búvár: 1982. 11. 14. Staudinger I. (MOLNÁR 1985a.); 1982. 11. 28. Farkas L. (MOLNÁR 1984.); 1983. 01. 06. Staudinger I. (MOLNÁR 1985a); 1983. 01. 16. Staudinger 1. (MOLNÁR 1985C); 1984. 11. 19. Staudinger I. (MOLNÁR 1988) • Heringsirály: 1982. 12. 13. Staudinger F (MOLNÁR 1985b) • Havasi pityer: 1982. 12. 28. Farkas L. (MOLNÁR 1984) • Cigányréce, halászsas: 2009. 04. 05. Cserháti G., Dancsecz G., Baráth N., Takács A. (yvww. birding.hu) Az alábbi listában minden 2003. július 16. és 2010. december 30. között általam vízi élőhelyen (vízen, jégen, tó fölött) megfigyelt faj szerepel, míg a keskeny part menti zónából terü139