H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 30. (Zirc, 2013)

SZABÓKY CSABA - KUTASSY GYÖRGY: Epöl és környéke lepkefaunája

mesomellá), a hamvas algaszövő (Pelosia muscerda), a lápi algaszövő (Pelosi obtusa), a mocsári medvelepke (Thumata senex), a törpepamacsosszövő (N'ola cristatulá), a kecskefűzőszibagoly (Agrochola lota), a sötétmintás füzbagoly (Dyschorista ypsillon), a mocsári bíborbagoly (Encarta virgo) és a kénsárga nádibagoly (Gortyna fiavago). Nagy meglepetés volt az égeresek és nyíresek jellemző, de ritka fajának, a felemásszárnyú szigonyos bagolylepkének (Acronicta alni) 2012. IV. 25-én való előkerülése. A Dráva mentén, az ország nyugati peremvidékén és a Bakonyban fordul elő rendszeresen. A jellemzően a Fertő-Hanságban tenyésző sárga nádibagoly (Arenostola phragmitidis) 2013. VIII. 9-én került elő Epölről. A mocsarakban időnként és helyenként gyakori fajt az elmúlt években Tokajban és Gánt-Gránáson is megfigyeltük. Utóbbi hely egy száraz molyhostölgyes, ezen az élőhelyen előkerült több példánya bizonyítja, hogy a faj kóborlásra hajlamos, de az sem kizárt, hogy terjedőben van. A nagyobb kiterjedésű lápok, mocsarak jellemző fajai a hullámcsíkos apróbagoly (i

Chortodes minima) július, a lápi lándzsásbagoly (Sedina buettneri) október folyamán rendszeresen megjelent a Panoráma utcában. Magyarországon a füzikefuró lándzsásmoly (Mompha divisella) és az angol lándzsásmoly (Mompha bradley) igen ritka. Az imágók augusztusban kelnek, majd áttelelést követően májusig találkozhatunk velük. Megjegyzendő, hogy a tél folyamán, enyhe időjárás esetén könynyen felébrednek, és bármikor felbukkanhatnak. Mindkét fajt április elején sikerült megfigyelni. A füzényhajtás-sarlósmolyt (Aristotelia subdecurtella) több mint húsz éve ismerjük a magyar faunában (SZABÓKY 1994). Epölön 2010. VIII. 16-án került elő egy példánya. Megjegyzendő, hogy az utóbbi években Jászberény környékén és a Tápió-vidék egyes pontjain augusztus-szeptember fordulóján rendszeresen gyűjthető (

BUSCHMANN Ferenc ex verb.). A mocsári tündérmoly (Pyroderces klimeschi) egy példánya került elő Epölön 2010. VI. 21-én. Az utóbbi években számos helyen megtalálták hazánkban. A legközelebbi ismert lelőhelye Zsámbék belterülete (leg. Polonyi Vilmos). Két lepkét, a komlóaknázó tündérmolyt (Cosmopterix zieglerella) és a levantei tündérmolyt (Cosmopterix scribaiella) az Unyi-patak partján talált levélakna alapján sikerült identifikálni. Az alábbi lápimolyokból évente egy-két példány érkezett a mesterséges fényre: apácamoly (Monopis monachella), égerrágó keskenymoly (Caloptilia elongella), füzgöngyölő keskenymoly (Caloptilia stigmatella), farkos keskenymoly (Ornixola caudulatella), égerrügymoly (Prays fraxinella), égerbarka aranymoly (Argyresthia goedarteda), békabuzogánymoly (Orthotelia sparganella), gyászos feketemoly (Elhmia quadrillellá), agyagsárga lándzsásmoly (Mompha epilobiella), nádmoly (Limnaecia phragmitella), magyar nádmoly (Atremaea lonchoptera), sárgafoltos lápimoly (Monochroa lucidella), magyar lápimoly (Monochroa divisella), fűzbarka-sarlósmoly (Gelechia muscosella), nádfúró lepke (Phragmataecia castaneae), turjáni sárgamoly (Phtheochroa inopiana), fűzfalevélmoly (Acleris hastiana), nagy szittyómoly (Bactra robustana), mocsári tükrösmoly (Endothenia quadrimacidana), vízparti tükrösmoly (Loxorema lacunana), füzfonó karcsúmoly (Salebriopsis albicilla), mocsári mohailonca (Witlesia paliida), csíkos nádfúrómoly (Chilo phragmitellus), aranyszínű nádlevélmoly (Calamatropha aureliella), óriás nádfúrómoly (Schoenobius giganlella), fakó nádfúrómoly (Donacaula forficella), ritka nádfúrómoly (Donacaula mucronella), tarka vízimoly (Elophila nymphaeata), békalencsemoly (Cataclysta lemnata), közönséges vízimoly (Parapoynx stratiotatum), sásrágó tűzmoly (Nascia cilialis). 107