H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)

KONDOROSY ELŐD - HARMAT BEÁTA: A szentbékkállai Fekete-hegy poloskafaunájának alapvetése

Reduviidae 22 4 4 Pentatomomorpha 346 70 92 Aradidae 23 Piesmatidae 7 Berytidae 16 4 4 Lygaeidae s. str. 25 4 6 Cymidae 4 2 2 Blissidae 3 2 2 Geocoridae 7 2 2 Heterogastridae 7 2 2 Oxycarenidae 10 3 3 Rhyparochromidae 82 10 15 Pyrrhocoridae 2 2 2 Stenocephalidae 3 0 2 Coreidae 24 5 6 Alydidae 3 1 2 Rhopalidae 17 7 10 Plataspididae 2 1 1 Thyreocoridae 2 2 2 Cydnidae 21 1 4 Scutelleridae 14 5 5 Pentatomidae 66 16 21 Acanthosomatidae 7 1 1 A poloskafauna állatföldrajzi elemzése azt mutatja, hogy az országos arányukat meghaladóan fordulnak elő a palearktikus és nyugat-palearktikus fajok. Ezek azonban többnyire a legszélesebb tűrőképességű fajok, ezért általában bármely hazai terület felmérése esetén meghaladja számuk az országos arányuk alapján várhatót. Ennek ellenkezője igaz a hideg- és melegkedvelő fajokra, tehát mindig kevesebb van belőlük, mint az országos részesedésük a fajszámból. Ha összevetjük ezt a vizsgálatot 12 korábbi nagy felméréssel (nemzeti parkok, természetvédelmi területek), melyek mindegyike legalább 140 poloskafajt közölt az adott területről, akkor azt tapasztaljuk, hogy messze az átlagot meghaladó, sőt legmagasabb arányú a Feketehegyen a holomediterrán és a nyugat-palearktikus elemek aránya, míg messze legalacsonyabb az európai elemeké. A három közül legérdekesebb a mediterrán elemek nagy súlya, ami a hegy refúgium jellegére utal, tehát különösen a déli rész meleg gyepjei számos melegkedvelő fajnak szolgálnak menedékül. A kifejezetten hidegkedvelő, boreomontán elemek leginkább a nedves élőhelyeken fordultak elő, mint a Chartoscirta elegantula partipoloska és a Himacerus boops tolvajpoloska. 84