H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 29. - V. Magyar Biodiverzitás Nap, Szentbékkálla, 2009 (Zirc, 2012-2013)

DIMA BÁLINT - PÁL - FÁM FERENC - TAKÁCS KATALIN: Nagygombafelmérés a szentbékkállai Fekete-hegyen

dokvölgyekben gyertyános-tölgyesek vannak, helyenként bükkökkel elegyedve. Kisebb kiterjedésben molyhos-tölgyes bokorerdők, törmeléklejtő-erdők és fás legelők is jellemzik a területet. Az erdei élőhelyek szempontjából a legnagyobb kiterjedésűek a cseres-tölgyesek. A hegyen számos kis tó található (pl. Bika-tó, Barkás-tó, Monostori-tó), melyek többségét csak a nedves évszakban tölti ki víz és többnyire akkor is sekély nádasokkal borított mocsarak, lápok. A tavak környékén, továbbá a kevésbé mély, lapályosabb részeken mocsárréteket és mezofil réteket találunk. Az erdészeti tevékenység következtében akác és feketefenyő is megtalálható, főleg a lombelegyes állományokban. Özönfajok szerencsére csak kis faj- és egyedszámban vannak jelen (

KALO és TÓTH 2010). Az 1 km

2-es mintaterületet a Fekete-hegy Szentbékkálla és Köveskál településekhez közel eső részén jelölték ki. A vizsgálati egységen belül megtalálható volt a Fekete-hegyre jellemző legtöbb élőhelytípus. A nagygombák felmérését többnyire az erdei élőhelyeken végeztük, de számos fajt dokumentáltunk a kis tavak környéki bokorfüzesekből, nádasokból, valamint a füves területekről is. A feljegyzett fajok nagy részéről morfológiai jellemzés és/vagy fotó is készült. Az 1. táblázatban csillaggal (*) jelzett 124 taxon fungáriumi példányai az első szerző magángyűjteményében (DB) találhatók. A mikroszkópos vizsgálatokhoz Zeiss Laboval 2/I/C típusú fénymikroszkópot (100-szoros nagyítású olajimmerziós objektív, 1600-szoros nagyítás) használtunk. A spórák és egyéb mikrobélyegek mérését, valamint fotódokumentációját ALPHA DCM 130E típusú digitális kamera és ScopePhoto 3.0.4 program segítségével végeztük. A mikroszkópi preparátumokat szárított a fungáriumi példányokból készítettük, és Melzer-reagensben, 2%-os KOH-oldatban vagy kongóvörösben nedvesítettük. A gombák határozása a következő forrásmunkákból történt: ARONSEN (2012), CONSIGLIO és SETTI (2008), HAUSKNECHT (2009), HAUSKNECHT és FORSTINGER (2004), KNUDSEN és VESTERHOLT (2008), KRIEGLSTEINER (2000a, b, 2001, 2003), KRIEGLSTEINER és GMINDER (2010), LADURNER és SIMONINI (2003), NOORDELOOS (1992, 2004, 2012), PEGLER et AL. (1995), ROBICH (2003), SARNARI (1998, 2005), ULJÉ (2001), VESTERHOLT (2005). A fajok elnevezéséhez KNUDSEN és VESTERHOLT (2008) nevezéktanát vettük alapul. A veszélyeztetett fajok megállapításához RlMÓCZl et al. (1999) munkáját használtuk. Eredmények és értékelés A szentbékkállai Fekete-hegyen az 5 terepnap alkalmával összesen 228 nagygombataxont dokumentáltunk (I. táblázat). A hazánkban védett 35 gombafaj közül egyet sem találtunk, azonban számos ritka faj került elő. A magyarországi nagygombák javasolt vörös listáját (RlMÓCZl et al. 1999) alapul véve a fajok több mint a fele, 56,1%-a (128 faj) bizonyult veszélyeztetettnek (különböző mértékben). A területről a felmérés során kimutatott összes élőlényhez (kb. 2200 faj; TAKÁCS és KOVÁCS 2011) viszonyítva a nagygombák a terület biodiverzitásának 10%-át adják. 19