H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Kondorosy Előd: Keszthely és környéke poloskafaunájának alapvetése (Heteroptera)

leg-hegy), Vállus (Csetényi-erdő, Nyugodó-hegy lába), Zalaszántó (Kovácsi-hegy-tanösvény, Tátika), Zalavár. Pentatoma rufipes (Linnaeus, 1758) - Balatongyörök (Bece-hegy), Keszthely (belterület, Újmajor), Rezi (Púpos-hegy), Sümeg (Sarvaly - HARMAT 2008, Sarvaly), Sümegprága (HARMAT 2008), Vállus (Büdös-kút, Csetényi-erdő, Nyugodó-hegy lába), Várvölgy (Darab-erdő), Zalaszántó (Hermanntó, Tátika - HARMAT 2008, Hermanntó-hegy, Tátika). Pinthaeus sanguinipes (Fabricius, 1781) - Keszthely (belterület KB). Picromerus bidens (Linnaeus, 1758) - Balatongyörök (Büdöskúti-völgy - BENEDEK 1967), Keszthely (belterület, Kis-Diás-sz. KT), Sümeg (Sarvaly), Vállus (Büdös-kút), Zalaszántó (Hideg-kút, Kovácsi-hegy - HARMAT 2008). Arma custos (Fabricius, 1794) - Keszthely (belterület, Kis-Diás-sz. KT, Újmajor KB), Sümeg (Sarvaly), Vállus (Szentmiklósi-völgy - HARMAT 2008). Jalla dumosa (Linnaeus, 1758) - Gyenesdiás (Szék-tető), Rezi (homokpuszta), Zalaszántó (Alsó-Nyíres, Bercze-hát SzG). Troilus luridus (Fabricius, 1775) - Keszthely (belterület), Sümeg (Sarvaly). Zicrona coerulea (Linnaeus, 1758) - Keszthely (BENEDEK 1967, belterület KB, Újmajor). ACANTHOSOMATIDAE Acanthosoma haemorrhoidale (Linnaeus, 1758) - Balatongyörök (Bece-hegy), Cserszegtomaj (belterület), Keszthely (belterület, Kis-Diás-sz. KT, Újmajor), Keszthelyi-hg. (BENEDEK 1967), Zalakaros (Karosi-legelő). Elasmostethus interstinctus (Linnaeus, 1758) - Balatongyörök (Bece-hegy), Keszthely (Újmajor), Vállus (Büdös-kút, Csetényi-erdő, Nyugodó-hegy), Zalaszántó (Hermann-tó). Elasmucha grisea (Linnaeus, 1758) - Keszthely (belterület, Kis-Diás-sz., Újmajor), Zalakomár (Kiskomáromi-berek), Zalaszántó (Hermann-tó). Cyphostethus tristriatus (Fabricius, 1787) - Keszthely (belterület). A vizsgált területről mindösszesen 572 faj került elő, melyek közül Magyarország faunájára 6 faj új. Az előkerült fajok nagy száma utal arra, hogy - a terület vizsgálata viszonylag nagy alapossággal megtörtént (sok módszer és idő); - a terület meglehetősen diverz élőhelyeket tartalmaz a láptól a dolomit-sziklagyepig, sőt homokos rétig. Ha a hazai vizsgálatokat megnézzük (nem számítva az 1-2 napos Biodiverzitás Napokat és az Aggteleki Nemzeti Parkról csak részben feldolgozott anyag alapján készült cikket), általában kb. 200 poloskafajt tartalmaznak. A legtöbb faj (437) eddig a Kiskunsági Nemzeti Parkból került kimutatásra (BAKONYI & VÁSÁRHELYI 1987, AUKEMA 1990 adataival kiegészítve); ezen kívül a Dráva mente 352 faja (KONDOROSY ÉS FÖLDESSY 1998) és a Fertő-Hanság Nemzeti Park 361 faja (BAKONYI et al. 2002) haladták meg lényegesen a 200 körüli fajszámot. Állatföldrajzi szempontból is csoportosítottam a fajokat, a kezelhetőség kedvéért leegyszerűsítve a kategóriákat. A korábbi cikkekhez képest revideáltam a fajok egyszerűsített állatföldrajzi besorolását. Az utolsó oszlop jelentése: Keszthely környékének faunájából az adott elterjedési típus részesedése / a magyar faunából az adott elterjedési típus részesedése, pl. palearktikus fajoknál (136:572)/(154:868). Minél inkább közelítjük a teljes magyar fauna fajszámát, ezek a mutatók annál inkább közelítenek az egyhez. A hazai publikált fajszám kissé kevesebb, ez a szám néhány további nem publikált fajt is tartalmaz. 138