H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)
Traser György- Winkler Dániel – Molnár Marcel: A mezőföldi Szent László-víz völgyének ugróvillás (Collembola) faunája
Tullbergiinae Doutnacia xerophila Rusek, 1974 - Nevének megfelelően (xerophil = szárazság kedvelő) a löszgyep jellegzetes és gyakori faja (max. 8 pld./200 cm 3), de érdekes, hogy a kastélyparkban is megkerült egy egyede. Mesaphorura critica Ellis, 1976 - Kis egyedszámban, de mindkét élőhelyen megtaláltuk, inkább szárazságkedvelő faj. Mesaphorura hylophila Rusek, 1982 - A löszgyepben egy egyedét találtuk. Mesaphorura krausbaueri Börner, 1901 - A löszgyepben is előfordul, de a kastélyparkban ez a leggyakoribb Tullbergiinae. Mesaphorura macrochaeta Rusek, 1976 - A kastélyparkban egy pld-t gyüjtöttünk. Mesaphorura rudolfi Rusek, 1987 - Október 26-án egy pld. a löszgyepben. Ennek a ritka fajnak ez a második hazai előfordulása hazánkban. Metaphorura affinis (Börner, 1902) - A löszgyepben szórványosan találtuk. Stenaphorurella quadrispina (Börner, 1901) - A löszgyepben egy kökörcsines foltban 4 pld-t találtunk. ISOTOMIDAE Cryptopygus bipunctatus (Axelson, 1903) - Látszólag erős aggregációra (=csoportosulásra) hajlamos faj. Galagonya bokrok alatt 10.26-án egy mintából 18 pld. került elő, de a többiből hiányzott. Folsomia fimetaria (Linnaeus, 1758) - Egy idős tölgyfa alól 2 pld-t gyüjtöttünk a kastélyparkban. Folsomia penicula Bagnall, 1939 - Gyakori, rendszeres faj a kastélyparkban, de hiányzott a löszgyepből. Folsomia quadriocullata (Tullberg, 1871) - A kastélyparkban, a komposzt halomban nagy számban találtuk (24 pld./200cm 3). Folsomides parvulus Stach, 1922 - Alacsony egyedszámban (1-2 pld./200 cm 3), kis gyakorisággal megtalált faj, a löszgyepen egy kökörcsines foltban, a kastélyparkban egy idős tölgy alatt. Isotoma viridis Bourlet, 1839 - Nedvességkedvelő faj, egy példányát találtuk az okt. 26-i gyűjtésben. Isotomiella minor (Schäffer, 1896) - Viszonylag gyakori a kastély élőhelyein, de hiányzott a löszgyepből. Isotomodes armatus Naglitsch, 1962 (2. ábra) - Testmérete 0,45-0,57 mm, a kisebbek. A másik három, hazánkból ismert Isotomodes fajtól könnyen megkülönböztethető a potroh végén (5-6. szelvényeken) található erős, tüskeszerü macrochaeta-i (=szőrszálai) alapján. Rövid ugró villájának páros ágai (dens) úgy a dorsal, mint a ventral oldalon 2-2 seta-t hordoznak. További jó ismertető bélyege, hogy a dens belső, erősen szklerotizált szegélye (=tenacular ridges) csaknem olyan hosszú, mint a dens maga. Eredetileg Németországból írták le, de megtalálták már Portugáliától a Szovjetunió európai részéig több felé (POTAPOV 2001). Előfordulása általában folyóvölgyekhez, nedves élőhelyekhez kötődik, psammophil (homokos talajban élő) szervezet. Hat példányát találtuk az okt. 26-i gyűjtésben. Isotomodes productus - Az előző fajjal együtt, de inkább a szárazabb helyeken találtuk, kisebb egyedszámban. Isotomodes sexsetosus da Gama, 1963 - Két példányban, június 2-án a löszgyepben gyűjtöttük. 74
