H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)
Fehérvári Bence – Saláta Dénes – Malatinszky Ákos: Hagyományőrző gyümölcsösök az Öreg-Bakony tanyavilágában
Szentgál is volt, a határ egyes részei akár 10-15 km-re voltak a faluközponttól. A tagosítás (1836) után itt földet szerző falubelieknek nehézséget okozott a nagy távolság, ezért földjükre kezdetben alkalmi szállást, majd rendes lakóépületet építettek. így alakult ki az az egyedülálló hegyvidéki tanyavilág, amely több szempontból és főként gazdálkodás tekintetében sokban különbözött a környező településektől (LLEBLSCH ex verb., PACHER ex verb.), illetve az alföldi tanyarendszertől. Az egykor Szentgálhoz tartozó területeken a XIX-XX. század fordulóján és a XX. század elején mintegy 130 tanya jött létre. A tanyavilág jelentőségét mutatja, hogy az 1930-as népszámlálás adatai alapján Szentgál lakossága 4284 fő volt, ebből a tanyákon 1593-an laktak, ami a lakosság több mint 37 %-át jelentette (SÓFALVINÉ 1987). Mindezek ellenére a szentgáli tanyavilág néprajza kevéssé kutatott (VAJKAI 1943, 1959, 1987). Az államosítás és a termelőszövetkezeti rendszer megtizedelte a tanyákat, csak az eldugott dűlőkben fekvő, nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan területeken maradtak meg mintegy hírmondóiként egy letűnt kornak ( BRENNER 2005). A jelenleg Hárskút község külterületéhez tartozó „hárságyi tanyák" közül 4 tanya (a Hudi-, a Vámos-, a Rák- és az Augusztintanya) történetének és gazdálkodásának részleteit vizsgálatuk, különös tekintettel a tanyák körül található gyümölcsösökre. A tanyai gyümölcsös egy olyan, napjainkban eltűnőben lévő gazdálkodási forma, amelyben a fák nagy térállásban állnak, a fák alatti füvet rendszeresen kaszálják vagy legeltetik. Vegyszeres kezelést egyáltalán nem, metszést pedig igen ritkán alkalmaznak a gazdálkodás során. Az 1920-as, 1930-as években telepített gyümölcsösökben olyan, ma már eltűnőfélben lévő hagyományos fajták is megtalálhatóak, amelyek telepítésük idejében népszerűek és elterjedtek voltak. Ezek a helyi klimatikus viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodtak, számos betegséggel szemben ellenállóak. Ezen kiemelkedő tulajdonságaik miatt megőrzésre érdemesek, genetikai anyaguk fontos nemesítési alap lehet. Természetföldrajz, földtan, éghajlat, vízrajz, talajviszonyok A vizsgált terület a Bakonyvidék középtáj Eszaki-Bakony kistáj csoportjában, az ÖregBakony (5.1.41.) és a Bakonyi kismedencék (5.1.42.) kistájak határzónájában található (1. ábra). A táj arculata változatos, nagy a vertikális tagoltság, gondolva itt a sasbércekre és a hegyközi kismedencékre (JUHÁSZ 1987). A Huditanya és a Vámostanya a Hárskútikismedence északi peremén helyezkednek el és a Bakonyi kismedencék kistájhoz tartoznak, míg a Ráktanya és az Augusztintanya a Hajag keleti hegyoldalán települt, így éghajlata és domborzata alapján az Öreg-Bakony kistájba sorolható (MAROSI-SOMOGYI 1990). 40
