H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Nagy Lajos – Poller Zoltán: Vízimadár szinkronszámlálások a várpalotai tavakon (2005-2007)

Veszprém megyében az ülepítő tó melletti Inota 30 tavon és korábban a Nagybivalyoson fészkelt bizonyíthatóan küszvágó csér. Az Inota 30 üzemeltetője, a Nagybivalyos horgásztó és az Igazgatóság munkatársainak együttműködésével 2008-ban és 2009-ben két felhagyott horgászstég átalakításával sikerült fenntartani és biztosítani a küszvágó csérek fészkelését. A szerkő fajok a vonulásuk és táplálkozásuk során hasznosítják a tavakat. Több alkalommal is megfigyeltük a kormos szerkők és a fokozottan védett fehérszárnyú szerkők csoportosulását a tavakon (2. táblázat). A tavakon és hozzájuk kapcsolódó élőhelyeken fészkelő és időszakosan megtelepedő madárfajok száma jóval nagyobb annál, mint amit a szinkron vízimadár számlálások során megfigyeltünk. Ezek a fajok nem elsősorban a tavakhoz kötődnek, hanem sokkal inkább az élőhelyi sokszínűség és az ez által biztosított változatos fészkelési lehetőség és táplálékforrás miatt keresik fel a területet. 4. Az eredmények rövid értékelése A 2. ábra szerint vonulási/telelési időszakban regionális szinten a várpalotai tavak nem túl jelentős egyedszámot képviselnek. A Kis-Balatont leszámítva azonban már a Balaton vonatkozásában sem elhanyagolható területként jelentkezik. Amennyiben a tavak méretét is figyelembe vesszük, az arányok tovább javulnak a várpalotai tavak javára. Kiemeljük, hogy költési időszakban az egyedszám alapján is megnő a várpalotai tavak jelentősége. A térségben vonuló/telelő vízimadár fajok mintegy 1-10%-a figyelhető meg a területen, mely minimálisan 1000-2500 egyedet jelent. Fészkelési időszakban a tavak fészkelő vízimadár állománya sem elhanyagolható. A vizsgálati területen a monitoring során 47 vízimadár jelenlétét dokumentáltuk. A fajok és egyedszámok tekintetében a városi ülepítő tó a vizsgálat során megfigyelt 36 fajjal kiemelkedik a vizsgált 10 tó közül. A várpalotai tavak több víztestjének vízimadár állománya is figyelmet érdemel. A természeti értékek megőrzését szolgáló kezelési finomítások nem jelentenének korlátozást a jelen hasznosításra nézve. Az ülepítő tóra vonatkozóan nem rendelkezünk vízminőségi adatokkal. Az üzemeltetési engedélyben rögzített környezetvédelmi határértékekről nincs információnk. A víz minőségére csak a nyári megfigyelések alkalmával tapasztalt intenzív algavirágzásból következtethetünk. Feltételezhetően erősen terhelt és ennek köszönhetően intenzív táplálékforrást jelent a vízimadarak számára. Utóbbi nem nevezhető egyértelmű előnynek, azonban a helyzet ellentmondásosságára jellemző, hogy valószínűleg ez az egyik oka a fajgazdagságnak is. A terhelés diverzitást csökkentő hatása feltehetően a trofikus hálózat alsóbb szintjein jelentkezik. Vízi makrogerinctelenek vonatkozásában a szitakötőkön túl (TÓTH, 2005) nem rendelkezünk olyan szórvány adatokkal sem, melyek a terheltség szintjének biológiai következményeit világíthatnák meg. Adatok hiányában csupán azt javasolhatjuk, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy a víz minősége ne romoljon. Megfigyeléseink szerint a legjelentősebb emberi tényező a vízivad vadászat, mely intenzív zavarást eredményez. Az ülepítő tó jelenlegi természeti értékeinek megőrzése során az egyik alapfeltétel az emberi zavarás minimalizálása. A bőséges táplálék folyamatos biztosítása mel272