H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)
Szabóky Csaba: Összehasonlító vizsgálatok a Bakonybél-Somhegy nagylepkefaunáján (Macrolepidoptera), és a molyfauna (Microlepidoptera) alapvetése
A takácsmoly ( Trichophaga tapetzella) már Bakonykútiból ismert (SZABÓKY & RÁcz, 2006). Az egész Földön elterjedt háztartási kártevő hernyója különféle állati- és növényi eredetű anyaggal, szőrmével, textilanyagokkal táplálkozik. A szabadban is megél, ennek ellenére a Bakonyból csak a Somhegyről és Bakonykútiból ismerjük. A fagyaiaknázó keskenymolyt (Caloptilia cuculipennellá) Budapesten gyűjtötték. Hernyója a fagyai (Ligustrum) és a kőris (Fraxinus) leveleiben táplálkozik. Fiatal korában aknázik. Újabban előkerült Sopronból és Soroksárról. A Bakonyra új előfordulás. A bengelakó keskenymoly (Calybites quadrisignella) 30 éve vált a magyar fauna új tagjává (SZABÓKY 1981). Az azóta eltelt időszakban nagyon kevés új helyről került elő, pedig tápnövényének országos elterjedtsége nem ezt indokolja. A Bakonyból eddig csak Bakonykútiból és Pécselyről sikerült kimutatni. A somhegyi fénycsapdában rendszeresen megtalálható. A hárslevél-sátorosmoly (Phyllonorycter issikii) hét éve ismert a magyar faunában (SzABÓKY—CSÓKA 2003). Hernyója a hársfajok levelein készíti foltaknáit. Legkedveltebb tápnövénye a kislevelű hárs (Tilia cordatá). A 2003-as ismertetőben néhány bakonyi adat is van, de nincs kihangsúlyozva az a tény, hogy a Bakonyra új fajról van szó. A tapasztalat azt mutatja, hogy a megvizsgált fák 60%-án lehet találni hernyót, illetve elhagyott aknát. Az akáclevél-sátorosmoly (Phyllonorycter robiniella) és a vadgesztenye-sátorosmoly ( Cameraria ohridella) már ismert a Bakonyból, de kevés lelőhelyről. Ezért fontos kiemelni somhegyi előfordulásukat. A robiniella Bakonykútin, a C. ohridella Pécselyen és Bakonykútin már jelzett. A tujaaknázó ezüstmoly (Argyresthia thuiella) már ismert Devecserből, de ott sem volt hangsúlyos, hogy a Bakonyra új faj. Úgy tűnik, hogy a tuják veszedelmes kártevője a megtalálása óta (GÁL & SZEŐKE 1999) nálunk még nem tudott felszaporodni a kritikus érték fölé. A hullámos feketemoly (Ethmia haemorrhoidella) az összes hazai feketemoly közül a legritkább. Tápnövénye ismeretlen, de nagy a valószínűsége annak, hogy hernyója az erdei gyöngykölesben (Lithospermum purpureocoeruleum) él. Ahonnan ez a molyfaj eddig előkerült, ott mindenhol tenyészik a gyöngyköles. Hazánkban két nemzedéke repül, az egyik áprilisban, a másik augusztusban. A Bakonyból eddig Dudarról és Bakonykútiból mutatták ki. A nyírszövő laposmoly (Semioscopis oculella) napjainkig csak Sopronból és az Őrségből került elő. Mint ahogyan a nagylepke-részben felsorolt nyírfajoknál, itt is felvetődik a kérdés, hogyan került a somhegyi fénycsapdába? Ha egy populációja él itt, akkor miért csak egy példány repült a csapdába? A Bakony faunájára új előfordulás. A szintén nyírfához kötődő nyírfahajtás-aranymoly (Argyresthia retinella) és a törpe fürómoly (Cochylis nana) itteni előfordulására sincs magyarázat. Utóbbiak már ismertek a Bakonyból. A szemes laposmoly (Agonopterix ocellana) a nedves élőhelyek, patakparti füzesek jellemző faja. Hernyója füzfélék ( Salix spp.) levelét fogyasztja. A mesterséges fényt kedveli. A Bakonyból eddig csak Pápáról, Bakonykútiból és Pécselyről került elő. A fényes lándzsásmoly (Tetanocentria ochraceella) a Bakony faunájára új. Magyarországon eddig csak Pécsett, Kaposvárott és Nadapon (Meleg-hegy) gyűjtötték. Hernyójának feltételezett tápnövénye a molyhostölgy (Quercus pubescens). A Coleophora ochripennella fajcsoporthoz való nagyfokú hasonlósága miatt magyarországi elterjedése nem kellően tisztázott. Nagy a valószínűsége annak, hogy sokkal több lelőhelyen fordul elő, mint amit az eddigi adatok mutatnak. A Somhegyen egy alkalommal repült a csapdába. A Bakony területére új előfordulás. A francia díszmoly (Epicallima bruandella) a Bakony faunájára új előfordulás. Magyarországon eddig csak Budapest környékén, Kaposvárott, Párádon és újabban a Burok-völgyben 236
