H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Szabóky Csaba: Kohanóczy Attila molylepke (Microlepidoptera) gyűjteménye

Első feladatként a hiányos vagy rövidítésekkel ellátott cédulákat olvasható, és értelmezhető feliratúakra kellett kicserélni. A munkát Rechner Szilvia végezte nagy precizitással. A határozásra hozzám került molylepke-együttes 90%-a preparált volt. Feltehetőleg a nem megfelelő tárolási körülmények miatt a példányok egy negyede sajnos megpenészedett. A penészbevonat nagyban nehezítette a határozást. Megkíséreltem a bevonatokat eltávolítani, de az ecsetelések során a lepkék jellegzetes részei (határozóbélyegek) sérülést szenvedtek, ezért a próbálkozást nem folytattam. Kohanóczy Attila autodidakta módon, saját elképzelések alapján végezte a molypreparálásokat. Az apró termetű lepkéket az ún. „zászlóra" tűzte. A zászló nem más, mint egy kis téglahasáb, melynek egyik végébe egy normál rovartüt szúrnak (oldalnézetben egy zászló a rúddal!), a másik végébe a fej nélküli és nagyon rövid minucia-tűn lévő lepkét tűzik. A rovartű hordozza a lelőhelycédulát is. Rovargyűjtésekkel foglalkozó több évtizeddel ezelőtti kiadványok ajánlották a bodzabél használatát, de akkor még nem volt ismeretes, hogy savasságának köszönhetően hosszabb idő elteltével elemészti a rovar/minucia-tüt, ezért alkalmazása újabban kerülendő. Az Attila által készített bodzabél-zászlók további problémájaként merült fel, hogy méreteik a megszokott (szabványos) méret 10-20-szorosai voltak. Az esztétikailag is megkérdőjelezett zászlók indokolatlanul nagy felületet foglaltak el, ezért ezek a zászlók cserére kerültek, de tudománytörténeti érdekességként az eredeti hasábokból néhány darabot félretettem. Az összevonások és a határozások eredményeképpen a besorolásra került Kohanóczymolyanyag 216 fajhoz tartozó 414 egyedéből áll. A problémás egyedek esetében Zdenko Tokár segítségét vettem igénybe. Eredmények Kohanóczy Attila jellemzően Balatonalmádiban álló családi házuknál, illetve a település közvetlen szomszédságában található élőhelyeken (Remete-völgy, Köcsi tó) gyűjtött. A ház kertjébe azért ültetett nyári orgonát (Buddleja davidii), hogy annak virágain nappali lepkéket foghasson. Szobája ablakát esténként kinyitva, a fényre berepülő lepkék között válogatott. A molyanyagon jól érzékelhető, hogy azt a Balatontól nem túl messze (200 m) gyűjtötték (a vasútállomás mellett áll a ház). Az anyag nagy része nedvességkedvelő fajokból tevődik össze (pl. Nascia cilialis, Sclerocona acutella, Parapoynx stratiotata, Cataclysta lemnata, Phlyctaenia perlucidalis, Eurrhypara hortulata, Bactra furfurana, Phragmataecia castaneae, Monopis laevigella, stb.). A gyűjtött fajok jelentős része erdei fákon és gyümölcsfákon él: Diurnea fagella, Gracillaria syringella, Neosphaleroptera nubilana, Pandemis corylana, Hedya salicella, Cydia pomonella, Etiella zinckenella, stb. A molyanyag harmadik jelentős csoportját a száraz, meleg, de nyílt területekre jellemző fajok alkotják: Coleophora lixella, Mirificarma cytisella, Cnephasia communana, Lobesia bicinctana, Eucosma pupillana, Epiblema scutulana, Oncocera semirubella, Agriphila inquinatella, Metasia ophialis, stb. Az imola-tükrösmoly (Eucosma flavispecula) határozási nehézségek miatt csupán hat éve ismert a magyar faunában (SZABÓKY 2004). A nedves élőhelyek jellemző, de nem gyakori 218