H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Kevey Balázs: A Bakonyalja homokvidékének erdei. III.

4. Eredmények megvitatása Mivel a Bakonyalja homokvidékén a cseres-tölgyesek {Asphodelo-Quercetum roboris) és a homoki erdeifenyvesek {Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris) a száraz termőhelyeket foglalják el, felmerülhet a kérdés, hogy a két asszociáció mennyire különíthető el egymástól? A megfigyelések és a hagyományos statisztikai számítások szerint a cseres-tölgyesek a kevésbé száraz termőhelyeket foglalják el, mint a homoki erdeifenyvesek. Erre utal a száraz gyepek fajainak {Festucetea vaginatae, Festuco-Brometea) és a réti elemek {MolinioJuncetea, Arrhenatheretea) alárendelt aránya, mely növények a homoki erdeifenyvesekben viszont jelentős szerepet játszanak (2-3. táblázat, 1-2. ábra). Ugyanezt bizonyítja az erdei növények {Quercetea pubescentis-petraeae, Querco-Fagetea, Fagetalia) aránya is, amelyek viszont a cseres-tölgyesekben lényegesen gyakoribbak (2-3. táblázat, 3-4. ábra). A két társulás eltérő termőhelyi viszonyaira és faji összetételére a differenciális fajok magas számából és arányából is lehet következtetni. Ezek szerint a zártabb lombkoronaszintű cseres-tölgyesekben inkább lomberdei {Querco-Fagetea, Fagetalia, Quercetea pubescentis-petraeae s.l.), a nyílt koronájú erdeifenyveseknél pedig többnyire száraz gyepi {Festucetea vaginatae, FestucoBrometea, Sedo-Scleranthetea, Koelerio-Corynephoretea) differenciális fajokat sikerült kimutatni. Mivel a hagyományos és a sokváltozós statisztikai elemzések során a homoki cserestölgyesek {Asphodelo-Quercetum roboris) és az erdeifenyvesek {Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris) egyértelműen elkülönültek (1. ábra), megerősíthető a fenyőfői erdeifenyvesek őshonosságának valószínűsége. A területen ugyan előfordult az, hogy egyes homoki cserestölgyeseket elfenyvesítettek, de a fenti két asszociáció felvételi anyagának jelentősen eltérő faji összetétele azt bizonyítja, hogy a területen találhatók olyan homoki erdei fenyvesek is (vö. KEVEY 2005), amelyek természetszerűek, tehát nem erdészeti beavatkozások révén jöttek létre. Ezt támasztja alá a Bakonyalja homokvidékének vegetáció-keresztmetszete is (KEVEY 2001, 2004), amelyen látszik, hogy a két erdőtársulás ugyan egymással érintkezik, de eltérő termőhelyi viszonyok között fordulnak elő: az erdeifenyvesek a legszárazabb buckatetőket, a cseres-tölgyesek pedig a kevésbé száraz, valamivel mélyebben fekvő termőhelyeket foglalják el. A genyőtés cseres-tölgyesek {Asphodelo-Quercetum roboris) összehasonlító elemzése meglepő eredményt mutat (7-8. ábra). Eszerint a fenyőfői és a belső-somogyi állományok között - a viszonylag nagyobb földrajzi távolság ellenére - szoros kapcsolat mutatható ki, s ugyanez figyelhető meg a Széki-erdő és a Felsőnyirádi-erdő cseres-tölgyesei között is. E jelenség magyarázata feltehetően az alapkőzetben keresendő. Fenyőfő környéke és BelsőSomogy dombvidéke ugyanis homokból épül fel, míg a Széki-erdő, és a Felsőnyirádi-erdő cseres-tölgyesei már kavicstakarón találhatók. A Zákányi-dombok cseres-tölgyesei is kavicson alakultak ki, de faji összetételük az előbbiektől jelentősebben eltérő, ezért az innen származó felvételek a dendrogramon (7. ábra) és az ordinációs ábrán (8. ábra) egy markánsan elkülönülő csoportot képeznek. Utóbbi magyarázata az lehet, hogy a Zákányi-dombok flórája jelentősen eltér a Belső-Somogy és a Bakonyalja flórájától, továbbá a fragmentális zákányi cseres-tölgyesek faji összetétele amúgy sem tipikus (vö. KEVEY 2010). 19