H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 28. (Zirc, 2011)

Kevey Balázs: A Bakonyalja homokvidékének erdei. III.

1. Bevezetés Bakonyszentlászló, Fenyőfő és Pápateszér határában a homokbuckákat egykor terjedelmes cseres-tölgyesek (Asphodelo-Quercetum roboris) boríthatták. Természetszerű maradványai ma már csak elszórtan találhatók. Állományairól mindeddig csak hiányos ismereteink voltak, ugyanis csak MAJER (1988) közölt innen egyetlen cönológiai felvételt. Mivel e társulás a közvetlen kipusztulás szélére jutott (BORHIDI - RÉDEI 1999), fontosnak tartottam e maradvány cseres-tölgyesek felmérését, s az eredmények publikálását. 2. Anyag és módszer A cönológiai felvételeket a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (

BECKING 1957) hagyományos kvadrát-módszerével készítettem. A felvételek táblázatos összeállítását, valamint a karakterfajok csoportrészesedését és csoporttömegét az „NS" számítógépes programcsomag (KEVEY - HIRMANN 2002) segítségével végeztem. A felvételkészítés és a hagyományos statisztikai számítások - általam kissé módosított - módszerét nemrég részletesen közöltem (KEVEY 2008). A vizsgált cseres-tölgyeseket (.Asphodelo-Quercetum roboris) egyrészt a szomszédos homoki erdeifenyvesekkel (Festuco vaginatae-Pinetum sylvestris), másrészt az egyéb dunántúli genyőtés-cseres-tölgyesekkel {Asphodelo-Quercetum roboris) is összehasonlítottam. E célra néhány sokváltozós elemzést (PODANI 2001), bináris cluster-analízist és ordinációt végeztem (hasonlósági index: Baroni-Urbani-Buser; fúziós algoritmus: complete link és group average, ill. principal coordinates analysis). A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI - KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003) nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfajstatisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (OBERDORFER 1992; MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003; KEVEY 2008) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995; HORVÁTH F. et al. 1995; KEVEY 2008). 3. Eredmények 3.1. Termőhelyi viszonyok, zonalitás A vizsgált cseres-tölgyesek a Bakony északi lábánál húzódó homokvidéken, 225-280 m tengerszint feletti magasságban találhatók. Állományai - BORHIDI (1961) klímazonális térképe szerint - a zárt tölgyes és a gyertyános-tölgyes zóna határán foglalnak helyet, ezért e homoki cseres-tölgyesek zonálisnak tekinthetők. Az alapkőzetet könnyen kiszáradó homok képezi, amelyen rozsdabarna erdőtalaj alakult ki. A vizsgált állományok túlnyomó része égtáji kitettség nélküli, csak a Görgő-ér melletti állomány fekszik enyhe nyugati lejtőn. E cseres10