H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 27. (Zirc, 2010)

Koczor Sándor – Bagarus Anita: Kabócák a Bakonyból, Porva környékéről: egy új faj hazánk faunájában (Hemiptera: Archaeorrhyncha, Clypeorrhyncha)

1-2. ábra: Edwardsiana ishidai (Matsumura, 1932) hímjének aedeagusa: 1. oldalnézet, 2. felülnézet (a skála 0,1 mm) A fogott példányok testhossza 3,64-3,72 mm. Irodalmi adatok alapján szil (Ulmus) fa­jokon és feltehetően mogyorón (Corylus avellana) táplálkozik (N ICKEL and REMANE 2002). Németországban két nemzedékét figyelték meg (N ICKEL and REMANE 2002). Javasolt magyar név: japán szilfa-kabóca. A név eredete: a fajt Japánból írták le és leg­főbb tápnövényeként a szil (Ulmus) fajokat tartják számon. A fajt Nast palearktikus katalógusában még kizárólag Japán területéről említi (NAST 1972). Ugyanezen szerző 15 évvel későbbi, Európa kabócafaunáját bemutató munkájában (NAST 1987) már számos országot sorol fel elterjedési területeként, köztük az akkori Cseh­szlovákiát, Romániát és a mai Ukrajna területét. Összefoglaló munkájában Holzinger a faj ausztriai jelentétéről számol be (H OLZINGER 1996). Jelen közlemény további adatot szolgál­tat a faj elterjedését illetően. Köszönetnyilvánítás Szeretnénk köszönetet mondani Farkas Sándornak, Kondorosy Elődnek, Ronkay Lász­lónak, Rozner Györgynek, Szeőke Kálmánnak, hogy a gyűjtésben segítséget nyújtottak, il­letve az általuk fogott példányokat rendelkezésünkre bocsátották. Hálával tartozunk Orosz Andrásnak a határozásban adott tanácsokért. Szintén köszönjük Kovács Tibornak az ese­mény megszervezését. 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom