H. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 27. (Zirc, 2010)

Szeőke Kálmán – Ronkay László: A Porvai Biodiverzitás Nap lepkészeti eredményei

A 2008. évi Biodiverzitás Nap keretében az Északi-Bakony keleti részében fekvő Porva község határában kijelölt mintaterületen végeztünk lepkészeti vizsgálatokat, melynek eredményeit az alábbiakban adjuk közre. Anyag és módszer A vizsgálatokat nappali egyelő és éjszakai lámpázó módszerekkel végeztük. A nappali terepbejárások során észlelt fajokat listáztuk, de nem gyűjtöttünk be példányokat. Az éjszakai gyűjtések során csalétket az aszpektus jellege miatt már nem használtunk, két egymástól viszonylag távoli ponton gyűjtöttünk 125W HGL izzóval megvilágított lepedőnél és egy harmadik területen egy hordozható vödörcsapdát telepítettünk, mely 6W Philips UV-csővel működött. A lámpázások során a molylepkéket megfogtuk, a nagylepkék esetében sokszor csak feljegyeztük az azonosított fajokat. A csapda ölőcsapdaként működött, de a lámpázások eredményeihez képest meglepően kevés fajt és példányt fogott. A vizsgálatok során csupán egy faj esetében kellett ivarszervi vizsgálatot végezni, az egyébként szemre is jól azonosítható - Eupithecia immundata egyetlen begyűjtött példányának határozását megerősítendő. Eredmények A vizsgálatok során 83 molylepkefaj került elő. Ez a magyarországi molylepkefauna mintegy 4 %-a. Bár e fajszám kevésnek tűnik ahhoz, hogy a vizsgált élőhelyegyüttes megbízható elemzését elvégezhessük, annak néhány sajátosságára mégis rávilágít. A gyűjtött molylepkefajok túlnyomó többsége a vizsgált élőhelyegyüttesre jellemző, gyakoribb fajokból tevődik ki. Ritka, kiemelkedő jelentőségű faunaelem az Incurvariidae családba tartozó Incurvaria oelhmanniella és a Sesiidae családba tartozó Synanthedon spheciformis. Védett molylepkefajt a mintavételek során nem észleltünk. Az észlelt nagylepkefajok száma 212, ez a hazai fajok mintegy 16 %-át teszi ki. A fajkompozíció egy alacsony középhegységi mozaikos élőhelyre jellemző képet mutat, viszonylag kevés, faunisztikai szempontból kiemelkedő fajjal, ezek többségükben hegyi bükkösök és bükkösök szegélyeinek jellemző állatai (pl. Eupithecia immundata, Ecliptoptera capitata, Shargacucullia prenanthis), vagy a foltszerűen előforduló égerállományok Magyarországon faunisztikai érdekességnek tekintett fajai (pl. Ochropacha duplaris, Euchoeca nehulata, Acronicta leporina, A. cuspis). Külön érdekességnek számít a hazánkból csak néhány helyről kimutatott Eupithecia egenaria, mely magasabb hegyvidékeink sziklás tetőin, hárselegyes bükköseiben fordul elő. Ehelyütt kell szót ejteni a „nagylepkék" rendszerében az utóbbi időben történt radikális változásokról, melyek a hazai faunisztikai irodalomban még nem tükröződnek, de váratlan bevezetésük teljesen felforgatná az eddig megszokott családbeosztást. Ezért ezeket az új eredményeket a fajjegyzék ismertetésekor még nem használjuk, de pár mondatban, tájékoztatásként, szükségesnek tartjuk megemlíteni. Az első, igen jelentős változás a nappali lepkék rendszertani helyének átalakulása. A molekulásris taxonómiai vizsgálatok első két évtizedének lassan letisztuló eredményei kö120