H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)
TAKÁCS ATTILA: Gánt-Gránás és környékének lepkéi (Lepidoptera)
Adventiv molylepke fajok Az utóbbi évtizedekben az akác (Robinia pseudoacacia) terjedésének köszönhetően mindkét akácmolyunk, az akáclevél sátorosmoly (Phyllonorycter robiniella) és az akáclevélhólyagosmoly (Parectopa robiniella) is elárasztotta a Kárpát-medencét. A vadgesztenye-sátorosmoly (Cameraria ochridella) is megtalálható a Gránás környékén betelepített fehér virágú vadgesztenye károsítójaként. Az ellenük való védekezés nehéz, és a fent említett fajok kiirtása lehetetlen, így együtt kell élnünk azzal, hogy e fajok szerves részei lettek a magyar faunának. A kopárfásítás eredményeként, a mesterségesen telepített fenyő fajokon is (Pinus sp.) megjelentek a molylepkék, melyek közül a sodrómolyok (Tortricidae) három faja, a kormos gyantamoly (Retinia resinella), a fenyőilonca (Rhyacionia buoliana) és a tarka gyantamoly (Rhyacionia pinivorana) él a kutatott területen. A karcsúmolyok (Pyralidae: Phycitinae alcsalád) közül három fajnak szintén fenyő a tápnövénye; fenyőrágó karcsúmoly (Dioryctna abietella), fenyőszövő karcsúmoly (Dioryctria simplicella) és tobozrágú karcsúmoly (Dioryctna sylvestrella). A Gánt-Gránás környékén eddig talált fenyőn élő molylepkék kártételét eddig nem tapasztaltam. A gránási nagylepke-fauna állatföldrajzi áttekintése A nagylepke-faunatípusok százalékos és fajszám szerinti megoszlása alapján a fajok a mediterrán jellegű élőhelyek fauna-együttesének megfelelő képet mutatják. A legnagyobb részesedéssel a nyugat-palaearktikus és transzpalaearktikus fajok vannak jelen a Gránás környéki faunában. A széles ökológiai tűrőképességű (euryök) fajok adják a vizsgált terület faunájának gerincét. A gyakorinak mondható fajokon kívül találunk azonban olyan, pontomediterrán elterjedésű ritka éjjeli lepkéket is, mint a magyar őszi fésűsbagoly (Asteroscopus syriaca ssp. decipulae), a nagyezerjófű-bagoly (Pyrrhia purpurites), a füstösszárnyú ősziaraszoló (Lignyoptera fumidariá) és a csonkaszárnyú medvelepke (Ocnogyna parasita), amelyek diszjunkt elterjedésük miatt különösen fontos természetvédelmi értéket képviselnek. Az Adriato-mediterrán elterjedésű, fokozottan védett magyar téliaraszoló (Anker-araszoló) (Erannis ankeraria) egyik legnagyobb hazai populációja éppen itt, a Vértesben van. A molyhos tölgyhöz kötődő, pontomediterrán védett fajok, mint pl. a hólyagosszárnyú bagoly (Rileyiana fovea), a magyar púposszövő (Phalera bucephaloides) vagy a tölgyfaszender (Marumba quercus) már szélesebb elterjedésűek. A sztyepi fajok öt, a lejtősztyepi fajok három, valamint a sztyep-sziklagyepi fajok két fajjal vannak jelen a gránási faunában. Gyakorinak mondható még a szubmediterrán tölgyesek őszi bagolylepkéje, a sötét őszibagoly (Scotochrosta pttlla), amely potenciálisan veszélyeztetett, Vörös Könyves faj (RAKONCZAY 1989). Azonban a boreo-kontinentális fajok relatíve nagy aránya már sejtetni engedi, hogy itt az olyan fajok, mint a nyárfaszövő (Poecilocampa populi), a fehér őszibagoly (Antitype chi), a nyárfa-fésűsbagoly (Orthosia populeti), a kék övesbagoly (Catocala fraxini) is gazdagítják a gránási faunát. Axeromontán, diszjunkt areával rendelkező fajok, melyek nagy természetvédelmi jelentőséggel bírnak, szinte csak ezeken a kopár területeken élnek, közöttük a vonalkás földibagoly (Euxoa vitta) és a kökörcsinvirág-földibagoly (Chersotis fimbriola). A déli-kontinentális fajok nemkülönben nagy értéket képviselnek, mint pl. a díszes medvelepke (Arctia f estiva), a vasvirág-csuklyásbagoly (Cucullia xeranthemi).
