H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SALÁTA DÉNES – MALATINSZKY ÁKOS – PENKSZA KÁROLY – KENÉZ ÁRPÁD – SZABÓ MÁTÉ: Adatok a Bakony erdei állattartásához

A téma kevéssé kutatottsága ellenére számos tudományterület szakemberei is foglalkoznak az emlegetett területhasználatokkal, tehát a helyzet semmiképpen sem mondható teljesen kilátástalannak. Az elmúlt közel 10 évben számos publikáció született, számos fórumon került újra napvilágra a téma. Egyik legfontosabb tennivaló a területek felmérése, amelynek terén szintén jelentős előrelépés történt. A MÉTA (Magyarország Élőhely-Térképezésének Adatbázisa) program, amely 225 botanikus részvételével Magyarország élőhelyeinek feltérképezését tűzte ki céljául, önálló kategóriaként említi a fás legelőket és legelőerdőket: „P45 - Fáslegelők, fáskaszálók, felhagyott legelőerdők, gesztenyeligetek". Ezt a többször módosított Altalános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (mmA-NÉR) meghatározásából fejlesztették tovább, és a következőképpen definiálják: „Emberi használattal, legeltetéssel és / vagy kaszálással kialakított, fás - gyepes élőhelyek. Az eredeti vagy telepített fás növényzet sokszor tájképileg is jellemző. A fák láthatóan nem zárt állásban nőttek: szinte mindig alacsonyan elágazók, vastag oldalágakkal, sokszor csaknem a földig ágasak, koronájuk terebélyes, átmérőjük nagy. A fák - legalább részben - idősek, minimális átmérőjük 30-40 cm, de elérheti az 1 m-t is. (...) Az idegenhonos fafajok maximális aránya (amennyiben egyébként az élőhely egyértelműen azonosítható) 50%" (BÖLÖNI et al. 2003). Mindent összevetve egyre nagyobb az igény ezeknek a nagy múlttal rendelkező, páratlan tájképi értékkel bíró, természetileg és olykor természetvédelmileg is jelentős élőhelyeknek a kutatására, rehabilitálására és fenntartására. Maga a téma még mindig kevéssé kutatott és ezen területhasználatok ügye sem rendezett. Reményeink szerint szolgálhattunk néhány érdekességgel vagy éppen meglepő ténnyel a Bakonnyal vagy a szűkebb témával foglalkozók számára. Zárszóként annyit jegyeznénk meg, hogy érdemes nyitott szemmel járni és meglátogatni egy letűnt gazdálkodási rendszer utolsó bástyáit akár Pénzesgyőr, Hárskút, Olaszfalu, Ugod, Ganna, Öcs vagy éppen Pula határában, csak hogy néhány bakonyi példánál maradjunk. Irodalom BARTHA, D. (2003): Történelmi erdőhasználatok Magyarországon. Magyar Tudomány, A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata, 12: 90-102. BERENDY, B. (1902): A legeltetés kérdése. Közgazdasági tanulmány a legelők képzése, a jelenlegi legelő-erdőknek megszüntetése és a jövő gazdálkodás ideális alakzatának, a ligetes-legelőnek alakítása tárgyában. Budapest, p. 28. BÖLÖNI, J. - KUN, A. - MOLNÁR, ZS. (2003): Élőhelyismereti útmutató 2.0. Kézirat, Vácrátót FÉNYES, E. (1847): Magyarország leírása. Pesten. 720 p. FÖLDES, J. (1895): A legelő-erdők. A legeltetés kérdése Magyarországon, s annak megoldása erdőgazdasági úton. Pátria Rt., Budapest. 200 p. FÖLDES, J. (1911): Az erdő, annak művelése, hasznai, védelme és rendezése. Budapest, p. 40. HANKÓ, B. (1954): A magyar háziállatok története ősidőktől máig. Budapest. 130 p. HARASZTHY, L. - MÁRKUS, F. - BANK, L. (1997): A fás legelők természetvédelme. WWF füzetek 12, Budapest. 23 p. HEGYI, I. (1978): A népi erdőkiélés történeti formái - Az Északkeleti-Bakony erdőgazdálkodása az utolsó kétszáz évben. Akadémia Kiadó, Budapest. 418 p. HUDI, J. (1998): Pénzesgyőr: Egy bakonyi község múltja és jelene. Szerzői kiadás, Veszprém, 330 p. KOLOSSVÁRY, SZNÉ. (szerk.) (1975): Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest. 525 p., 501-502. p.