H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

TÓTH SÁNDOR: Adatok a Bakonyvidék csípőszúnyog faunájához (Diptera: Culicidae), I.

Eredmények A hazai kistájak közül korábban a Balaton és térségének csípőszúnyog-faunáját ismertük a legjobban. A tó környékén a csípőszúnyogok alapos kutatása e kellemetlen rovarok okozta ártalommal, illetve az ellenük való eredményes védekezés előkészítésével, valamint az irtás hatékonyságának mérésével függ össze. A Bakonyvidéken folyó csípőszúnyog vizsgálat célja ettől lényegesen eltérő, kifejezetten tájkutatás jellegű. Része a veszprémi Bakonyi Múzeum kezdeményezésére 1962-ben megszervezett ,A Bakony természeti képe" c. tudományos programnak. Bár a tájkutatás alapvetően faunisztikai jellegű, kisebb-nagyobb mértékben kiterjed a csípőszúnyogok életmódjával kapcsolatos vizsgálatokra is. Ennek megfelelően továbbra is vizsgálat tárgyát képezi annak rögzítése, hogy a gyűjtött lárvák milyen típusú tenyészőhelyekről származnak. A tenyészőhely víztípusának rövidítése - egy-két kivételtől eltekintve - szerepel az adatközlő fejezetben. Az e téren született eredmények nagy része megtalálható a fentebb említett kötetekben (TÓTH 2004, 2006, 2007). Újdonságnak számít az Ochlerotatus geniculatus lárvájának kimutatása a Paloznak melletti Lovasi-tározóból. A faj lárvája korábbi ismereteink szerint kizárólag faodvak vizében (dendrotelma) fejlődik, az utóbbi években azonban megtaláltuk a Káli-medence kőtengereit alkotó kövek mélyedéseiben összegyűlt vizekben (litotelma) is. Az újabb gyűjtések gyakorlatilag a Bakonyvidék nagy részére kiterjedtek, de mint az a lelőhelyeket ábrázoló UTM hálótérképből (2. ábra) is kiderül, a Magas-Bakonyban, elsősorban Zirc környékén gyakoribbak voltak. 2. ábra: A dolgozatban szereplő lelőhelyek ábrázolása az UTM hálótérképen, a 2,5x2,5 km-es hálómezőknek megfelelő bontásban