H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

TAKÁCS ATTILA: Gánt-Gránás és környékének lepkéi (Lepidoptera)

moly (Xanthocrambus saxonellus). A nagylepkék közül a fényes kutyatejen élő díszes medvelepke (Arctia f

estiva) jelzi a mikroklimatikus viszonyok hasonlóságát a homoki élőhelyekkel. A középhegységek jellemző faja a keleti gyökérrágó lepke (Korscheltellus lupulinm) gránási megjelenése a hullámos fekete molyhoz (Ethmia haemoorhoidella) és kétpettyes zöldmolyhoz (Parascythris muellerí) hasonlóan váratlan volt; egyik faj sem gyakori, életmódjukról keveset tudunk. A legközelebbi vizes biotóp a csákvári csíkvarsai rét. Viszonylagos távolsága ellenére, a nedvesebb rétek lepkéi is jelen vannak Gánt-Gránás lepkefaunájában. A füzesekhez, vizes élőhelyekhez kötődő fajok: nagy farontó lepke (Cossus cossus), a tarka vízimoly (Elophila nymphaeata), a békalencsemoly (Cataclysta lemnata), SL békabuzogánymoly (Orthotaelia sparganella), a magyar nádmoly (Atremaea lonchoptera), valamint a nádfúró lepke (Phragmataecia castaneae) és a fehérhátú tükrösmoly (Hedya salicella). A csíkos nádfúrómoly (Chilo phragmitella), a barna nádlevélmoly (Calamotropha paludella), aranyszínű nádlevélmoly (Calamotropha aureliella) előkerülése a sziklagyepben nem mondható hétköznapinak. A kopárfásítás során telepített erdei- és feketefenyő (P. nigra, P sylvestris) fajokon élő, sodrómolyok közül; a kormos gyantamoly (Retinia resinella), a fenyőilonca (Rhyacionia buoliana), a tarka gyantamoly (Rhyacionia pinivorana), a tűzmolyok közül a fenyőrágó karcsúmoly (Diotyctria abietella), a tobozrágó karcsúmoly (Dioryctria sylvestrella) valamint a fenyőszövő karcsúmoly (Diotyctria simplicella) fordul elő a gránási területen. Fajmegőrzési problémák, európai jelentőségű izolátumok Az olyan izolált területek, mint a dolomitsziklagyepek, Európában és Magyarországon kis kiterjedésűek, és nem alkotnak összefüggő nagyobb területet. Ebből adódóan az itt élő fajok az egyéb távoli populációkkal nem alkotnak szaporodó közösséget, az így kialakult lepke-együttesek elszigeteltek és sérülékenyek. A benne élő stenök fajok nehezebben tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez. Az itt élő lepkefajok egy része szigorúan kötődik a dolomithoz, valamint az azt körülvevő szegélycserjéshez és a molyhos tölgyeshez, cserszömörcés bokorerdőhöz. Az ilyen élőhelyspecifikus fajok sérülékenyebbek és általában alacsony egyedszámúak, a változó környezeti körülményekre adott válaszuk hiányzik. Az életkörülményeikben végbemenő drasztikus változás esetén ezek a fajok eltűnhetnek, vagy akár ki is pusztulhatnak (SZERÉNYI 2004). A következő fajok a fenti szempontok szerint veszélyeztetettek és megőrzésük a természetvédelem elsőrendű feladatai közé tartoznak: > Molylepkéink közül a kora tavasszal repülő magyar tölgymakkmoly (Pammene querceti) az egyedüli pubescentális védett faj a területen. > A sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) a cserjésekhez, galagonyához (Crataegus monogyna) kökényhez (Prunus spinosa) kötődő faj. Elterjedése Nyugat-, Közép- és Dél-Európára korlátozódik, Natura 2000-es, közösségi jelentőségű faj. A Vörös Könyvben aktuálisan veszélyeztetett fajként szerepel. Allománynagysága a Gránásban nincs felmérve. > A füstösszárnyú araszoló (Lignyoptera fumidaria) reliktum jellegű sztyeppfaj, a Kárpátmedencében éri el elterjedésének nyugati határát (FAJCIK & SLAMKA 1996). Magyarországi lelőhelyei jelen ismereteink szerint a Budai-hegységben és a Vértesben vannak, élőhelyei zárt sziklagyepek, pusztafüves lejtők, pusztagyepek, a nőstény röpképtelen és Magyarországon eddig nem sikerült találni.