H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

TAKÁCS ATTILA: Gánt-Gránás és környékének lepkéi (Lepidoptera)

Az általánosabban elterjedt holomediterrán fajok Dél-Európa irányából érték el Magyarországot. Jellemző fajai a harangvirág-csuklyásbagoly (Cucullia campanulae), a fekete medvelepke (Arctia villica), a csíkos medvelepke (Euplagia quadripunctaria), a sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax), a nagy pávaszem (Saturnia pyri), a kis pávaszem (Eudia pavonia) és a szilfa-púposszövő (Dicranura ulmi). A pontomediterrán elterjedésű fajok, mint a füstösszárnyú ősziaraszoló (Eignyoptera fumidaria), sziklaüröm-araszoló (Dyscia conspersaria), magyar púposszövő (Phalera bucephaloides), csonkaszárnyú medvelepke (Ocnogyna parasita), magyar őszi fésűsbagoly (Asteroscopus syriaca ssp. decipulae), nagyezerjófű-bagoly (Pyrrhia purpurites) és hólyagosszárnyú bagoly (Rileyiana fovea), mind védett, értékes tagjai a gránási faunának. A holomediterrán elterjedésű védett tölgyfaszender (Mariimba quercus) közönségesnek mondható, repülési idejében szinte ellepte a lepedőt. A szintén védett hangyabogáncs-törpearaszoló (Eupithecia graphata) és a sárga fűbagoly (Noctua sp.) is állandó lakói a gránási meleg tölgyeseknek, az Adriato-mediterrán elterjedésű fokozottan védett magyar téliaraszolót (Erannis ankeraria) is itt sikerült megtalálni. Azonban sok érdekes, nem védett fajt is rejt a Gránás, mint pl. a holomediterrán-iráni ibolyásbarna vándorbagolyt (Dysgonia algira) (VARGA 1964) és a cserszömörce-bagolyt (Eutelia adulatrix). A holomediterrán-turkesztáni földibaglyokat a pusztai földibagoly (Euxoa distinguenda) és a fehérsávos földibagoly (Euxoa hastifera) képviseli. Az extramediterrán-(közép)-európai réti gyapjaslepke (Pentophera morio) - melynek nősténye röpképtelen -, ugyanúgy gyakorinak mondható a lejtősztyepi részeken, mint az extramediterrán-európai elterjedésű kis téliaraszoló (Operophtera fagata) - ezek szintén a Gránás további jellegzetes, nem védett fajai. A transzpalaearktikus faunatípus jellemző fajai A megtalált nagylepkefajok zöme transzpalaearktikus elterjedésű, ez a második legnépesebb csoport a gránási faunában. Ide a holarktikus, a holopalaearktikus, az euroszibériai és az európai-kelet-ázsiai diszjunkt (Sibylla-típusú) elterjedésű fajok tartoznak. A nagy elterjedésű palaearktikus fajok „szinte" minden élőhelytípusban megtalálhatók (FEKETE et. al. 2006). Közöttük az euroszibériai faunaelem a legnépesebb csoportot alkotja. Olyan fajok tartoznak ide, mint a barna gyapjasszövő (Eriogaster lanestris), a Magyarországon általánosan elterjedt málnaszövő (Macrothylacia rubi), a szegfűbagoly (Hadena) fajok, a szenderek (Sphingidae) közül kilenc faj, valamint a gradációi idején nagy kárt okozó gyapjaslepke (Lymantria dispar). Az euryök fajok közül a szürkepettyes araszoló (Biston betularius), a vándor gamma-bagoly (Autographa gamma), az európai-kelet-ázsiai, diszjunkt Scopula caricaria és a kormos púposszövő (Gluphisia crenata) mind jellemzően palaearktikus elterjedésűek. A xeromontán faunatípus jellemző fajai Ezek a fajok a száraz belső-ázsiai hegyvidékek és mediterrán területek xeromontán fajai. Döntően mediterrán-xeromontán faunaelemek, helyhez kötött sziklagyepi, lejtősztyeppi, sztyeppfajok tartoznak ide. Ebből is látszik, hogy az eredetileg belső-ázsiai fajok a Kárpát-medencében csak az edafikus hatásokra kialakult fátlan társulások lakói. A vizsgált területen nyolc faj fordul elő, ebből a következő hármat találtam meg: csillogó földibagoly (Chersotis fimbriola), szürkésbarna földibagoly (Yigoga forcipula) és a vonalkás földibagoly (Euxoa vitta).