H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SZABÓKY CSABA: Pécsely lepkéi (Lepidoptera)

Még nincs egy évtizede sem, hogy a következő fajokat ismerjük a magyar faunából. Az erdei avarmoly (Blastobasis huemeri) (SZABÓKY 2000) a Barta-réten gyakori. A fátyolos avarmolynak (Oegoconia caradjai) (SZABÓKY 2000) egy példánya került elő a Barta-rétről (fénycsapda). A főként nedves biotópokban élő viszonylag ritka lápimoly (Helcystogramma andensis) (SZABÓKY 2000) a Barta-réten rendszeresen megjelent a fénycsapdában és a lepedőn egyaránt. A havasi égermoly (Prays ruficeps) (SZABÓKY 2000) a Barta-rétről egy alkalommal került elő. Az imola-tükrösmoly (Eucosma flavispecida) (SZABÓKY 2004) a nedves élőhelyek jellegzetes, de nem gyakori faja. Sárga fejével és a kávébarna szárnyával jól elkülönül a többi Eucosma fajtól. A Barta-réten két alkalommal repült a lepedőre. A zsoltinavirág-tükrösmoly (Eucosma parvulana, =scutana) meglehetősen gyakori volt a Barta-réten. A hivatalos molyjegyzékben (SZABÓKY et al. 2002) nem szerepel, mert a budapesti MTM gyűjteményében nem volt meghatározott magyar példánya. Két évvel később Buschmann Ferenc megtalálta, és közölte a hazai adatait (BUSCHMANN 2005). A Bartaréten rendszeresen, de csak egyes példányai kerültek elő. A molyhostölgyes-sarlósmoly (Stenolechiodes pseudogemmellus) (SZABÓKY 1998) magyar nevéhez hűen a tölgyhöz kötődik, ennek ellenére a Barta-réten működő fénycsapda fogta néhány példányát. A rét közvetlen közelében nincs tölgy, ezért a példányok ittléte kóborlás eredménye. A hazánkból 15 éve kimutatott vadgesztenye-sátorosmoly (Cameraria ohridella) rendszeresen repült a Barta-réten álló fénycsapdába. A faluban ültetett vadgesztenyék (Aesculus hippocastanum) erősen fertőzöttek, s a kikelő lepkék „szétszóródnak" mindenfelé. A fehérkeretes sarlósmoly (Gelechia sororculella) (SZABÓKY 1998) általában a magasabb hegyekben található. Pécselyen a csapdában és a lepedőn egyaránt jelentkezett. Hernyója elsősorban a különféle fűzfajokon (Salix spp.) táplálkozik, s az alacsony tengerszint feletti magasságban való megjelenése a helyi mikroklímának köszönhető. A kecskefűz-gubacsmoly (Cydia servillana) Pécselyen való megjelenése váratlan volt. A lepedő fényére repülő faj rendkívül hasonlatos a rokon magyar tölgymakkmolyhoz, de a két faj repülési ideje között mintegy kéthónapnyi különbség van. Hernyójának fő tápnövénye a kecskefűz (Salix caprea), de elfogyasztja a rekettyefüzet (Salix cinerea) is, utóbbi szép számban található a közelben. Hazánkban mindkét fűz meglehetősen gyakori, ennek ellenére a lepke nagyon ritkán kerül elő. A pécselyi példány a második hazai adat. A bengeaknázó keskenymoly (Calybites quadrisignella) több mint 25 éve vált ismertté a Dél-Dunántúlról. Az azóta eltelt időszakban nagyon kevés új adata ismeretes: Bakonykúti, Gánt-Gránás, Naszály. Élőhelyén rendszerint gyér egyedszáma figyelhető meg. Nappal is aktív, de a mesterséges fényt is felkeresi. A Barta-réten több példánya került elő. Mintegy 30 évvel ezelőtt a Villányi-hegységből került elő a sztyeppréti karcsúmoly (Hypsotropa unipunctella). Az azóta eltelt időszakban kevés új lelőhelye vált ismertté: Bükkhegység, Vértes, Keleti-Bakony, Mátra-hegység, Zempléni-hegység, Jászság, Tápió-vidék, de mindenhol alacsony egyedszámban voltjellemző. A száraz, meleg élőhelyekhez kötődik, ezzel ellentétben a Barta-réten rendszeresen gyűjtötte a fénycsapda. Tápnövénye nem ismert. Repülési ideje július és augusztus közé tehető, de egyes példányai még szeptember közepén is aktívak. A Barta-réten szép állománya található az őszi vérfűnek (Sanguisorba officinalis), mely tápnövénye a vérfűfúrómolynak (Eupoecilia sanguisorbana). A Barta-réten kisméretű, de állandó populációja él a lepkének, mely nagyfokú hasonlatosságot mutat a rokon E. angus-