H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SZABÓKY CSABA: Pécsely lepkéi (Lepidoptera)

Faunisztikai értékek ShargacucuUia gozmanyi Ronkay et Ronkay, 1994 - Gozmány csuklyásbaglya - A Magyarországról leírt faj a középhegységből, az Alföld homokvidékeiről és a Dunántúl egyes pontjairól került elő. A lepke a csuklyásbaglyoktól szokatlan módon korán érkezik a mesterséges fényre. A lepke már április végén megjelenhet, de a repülési ideje május végéig elhúzódhat. Tápnövénye elsősorban a lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum), továbbá lehet a fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum) is. Hernyói legkönnyebben a lila ökörfarkkórón figyelhetők meg. A közeli vászolyi Öreg-hegyen gyűjtöttem példányait, de a Bogomán Hácz Tamás és Petrányi Gergely figyelte meg fényen. Nem védett. Néhány éve derült ki, hogy a Hadena bicruris-mk tartott faj valójában egy másik fajt is takart (RONKAY & RONKAY 2006). A kezdeti feltételezés szerint hazánkban csak a Hadena capsincola él, melynek elterjedési határa Magyarország nyugati felére esik. A két fajt ivarszervi vizsgálattal lehet pontosan szétválasztani. Simonyi Sándor vizsgálódásai nyomán kiderült, hogy a bicruris valóban él hazánkban, többek között előkerült a Mátrából, Sírokról is. Megállapításai szerint a bicruris ritka, míg a capsincola gyakori. Meg kell említeni, hogy az ivarszervek között átmeneti, „hibrid" formákat is talált, melyek faji hovatartozása eldöntéséhez további vizsgálatok szükségesek. A mórlepke (Lypusa maurella) két alkalommal került elő a Barta-réten működő fénycsapdából. Ismeretes, hogy a fajjal történt vizsgálódások eredményeképpen (ELSNER et al. 2008) a maurella-bó\ kiválasztva leírtak egy új fajt, Lypusa tokari néven. Fazekas Imre néhány dél-dunántúli lepkén elvégezve az ivarszervi vizsgálatot, kiderítette, hogy a tokari él hazánkban. Sajnos nem vizsgálta meg az összes magyarországi példányt, csupán a külföldi irodalom magyar fordítását ismerteti a Savaria soron következő számában (FAZEKAS in print). A juhcsenkeszmoly (Elachista dispunctella) a Mellékletben található fajlistába felkiáltójellel került be. Az Európából eddig leírt, s jellemzően számtalan fekete pöttyöt viselő fehérszínű fűaknázó lepkefajok között faji (meghatározási) bizonytalanság uralkodik. A csoportrevízió elkészültéig - mely folyamatban van - célszerű a dispunctella-csoport (vagy group) jelölést használni. A Barta-rétről számos példánya került elő. Örvendetes tény, hogy a fénycsapda beindítása óta három molyfaj nem csak a Bakonyra, de Magyarország faunájára is újnak bizonyult. Első faj a vérfű-sodrómoly (Acleris aspersana). A Barta-réten (SZABÓKY 2005) elképesztő méretű populációja él. A fénycsapda több száz egyedét gyűjtötte. A lepedős gyűjtéseken a napi 30-40 példány sem volt ritka. A lámpagyújtást követően folyamatosan rajzott hajnalig. Hernyója különféle lágyszárúakat fogyaszt, így érthető, hogy azóta már fél tucat lelőhelye vált ismertté Magyarországon, a többi helyről azonban csak egy-két példány került elő. A második új faj a fűzfa-laposmoly (Agonopterix conterminella) melynek egy példánya repült a Barta-réten a lepedőre (SZABÓKY et al. 2009). A lepke nagyfokú hasonlóságot mutat a rokon Agonopterix ocellana fajjal, de annak van piros mintázati eleme. Júniusban repül. Hernyójának tápnövényei a fűz-fajok (Salix spp.) közül kerül ki. Ismeretes egy másik példánya is Budapestről, a Vöröskő-hegyről. A harmadik faj a vértesi zsákosmoly (Coleophora hartigi). Április végétől június elejéig rajzik. A Barta-réten működő fénycsapda gyűjtötte. A Vértes több pontjáról szinte egy időben került elő. Szárnyának különös árnyalatú zöldes-sárga színezetével azonnal elkülöníthető a többi Coleophora fajtól.