H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SZABÓKY CSABA: Pécsely lepkéi (Lepidoptera)

Az éghajlati adottságokra jellemző az atlanti és a mediterrán hatás. A domborzati tagoltság miatt erősen mozaikos mikroklíma alakult ki. Meghatározó az uralkodó szélirányra merőleges hegyeken átbukó - esőterhüktől megszabadult - száraz levegő, a balatoni főn. A Pécselyi-medence átlagos évi csapadékösszege 650 mm. Pécsely térségére a cseres-tölgyes és a mészkedvelő tölgyes erdőtársulások előfordulása a legjellemzőbb. A délies kitettségû meleg oldalakon virágos kőrisek (Fraxinus ornus) és molyhostölgyek (Quercus pubescens) uralkodnak. A Pécselyi-medence középpontjában, Pécsely határában található egy tocsogós láprét, a védettséget élvező Barta-rét. A Barta-rétet különböző lápréti, réti társulások jellemzik. A fénycsapdától elindulva a gyűjtőhely irányába, a kis kaszálón elsőként a sárgálló réti boglárkákkal (Ranunculus acris) találkozunk. A patakparti árnyékos helyeken, a szétterülő pénzlevelű lizinkák (Lysimachia nummularia) szőnyegszerű tömegei láthatók. Átkelve a patakon, az állományalkotó mocsári sás (Carex acutiformis) nehezíti a lépéseket. Tovább haladva a hamvas fűz (Salix cinerea) „bokrok" között nagyszámú parti sással (Carex riparia) találkozunk. A kijárt ösvényt néhány szál réti füzény (Lythrum salicaria) és a fekete nadálytő fehér virágú mocsári alfaja (Symphitum officinale ssp. bohemicum) szegélyezi. Elhagyva a hamvas füzeket, a nyíltabb rét szegélyén foltokban vízi menta (Mentha aquatica) illatozik. A nagy szittyók (Juncus subnodulosus) között előbukkannak az őszi vérfüvek (Sanguisorba officinalis) hol sűrűbben, hol ritkábban álló csoportjai (személyes gyűjtékor ez volt a lepedő helye). A rét közepe felé tekintve szálanként magasabb, a rét széle felé alacsonyabb növésű nád (Phragmites communis) látható, szárazabb szélein pedig a réti imola (Centaurea jacea) ritkás állományai figyelhetők meg. A szegély bővebb vízellátású helyein foltokban sárga nőszirom (Iris pseudacorus) nyílik. A rétet hajnalra erős páralecsapódás jellemzi, ami sokszor nehezítette a gyűjtést, viszont a nehezen vagy kevéssé repülő fajokat az élőhelyükön világító lámpa fénye vonzotta a legoptimálisabban. Anyag és módszer Mészáros Andrással, a BFNP munkatársával történt beszélgetés során kiderült, hogy a Pécselyi-medence lepkefaunájáról szinte semmi sem ismeretes. Felmerült a lehetőség egy fénycsapda üzemeltetésére Pécselyen. A kiszemelt terület a Barta-rét lett. A rét Pécsely belterületéhez tartozik és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, ezért a kutatáshoz, illetve a fénycsapda működtetéséhez engedélyre volt szükség. A kutatási engedély kézhezvételétől, 2004 márciusától kezdett működni a fénycsapda, amely a Barta-rétet határoló patak falu felé eső oldalán lévő kaszálón, egy hatalmas fűzfa közelébe, a házikerteket elválasztó kerítés mellé került. A fénycsapda egy félautomata rovarfogó eszköz. Burával megvédett izzóból (125 W-os Hgl), valamint a fényforrás alá rögzített tölcsérből és annak aljához csatlakozó ölőüvegből áll. A burát a tölcsérhez három - 120 fokonként beállított - terelőlemez rögzíti. A működése igen egyszerű, mert a fényre repülő rovarok (így a lepkék is) a tölcséren keresztül belehullanak az ölőüvegbe. Ölőanyagként kloroformot használtunk, mely nehezebb a levegőnél, így „idő előtt" nem párolog el belőle. A terelőlemezes csapda rendkívül hatékony, mert a minden irányból érkező rovarok jelentős százaléka a lemezről bepattan a tölcsérbe, onnan pedig az ölőüvegbe.