H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 26. (Zirc, 2009)

SALÁTA DÉNES – MALATINSZKY ÁKOS – PENKSZA KÁROLY – KENÉZ ÁRPÁD – SZABÓ MÁTÉ: Adatok a Bakony erdei állattartásához

is beszélve a tűzifa értékesítésről stb. A másik, nagyobb csoport az állattartással kapcsolatos erdei mellékhaszonvételek csoportja, amely ugyancsak nagyszámú haszonvételt foglal magába, amelyek közül csupán a Bakony területén legjelentősebbekre térünk ki. Állattartással kapcsolatos mellékhaszonvételek Az állattartásban mindig is hatalmas jelentősége volt az erdőnek és az erdő jelentette táplálékbázisnak, főként az ország azon vidékein, ahol alacsony volt a nyílt gyepes területek aránya, így a Bakonyban is, nem is beszélve a Bakony változatos vegetációjáról. A zárt bükkösöktől a nyíltabb tölgyeseken át a szénakaszáló rétekig és a mozaikos ligetes erdőkig szinte minden terület alkalmas volt az erdei állattartás valamelyik formájának megvalósításához (RÓMER 1860), amelyek egyike az erdei legeltetés volt. Az erdei legeltetés jelentőségét mutatja, hogy például a Börzsönyben annak betiltása miatt megszűnt a juhtenyésztés (PETERCSÁK 1992). Ebből is látható, hogy milyen jelentős volt az erdő szerepe az állattartásban, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az jelentős terhet rótt az erdőkre, ezért az erdők legeltetését már korán szabályozták, főként az egyes állatfajok válogatás nélküli legelési szokásai és a legeltetést végző személyzet rongálásai miatt (OROSZI 1995, 2005). A legelő állatok előszeretettel fogyasztják a friss rügyes-leveles hajtásokat, így a magoncokat, csemetéket is. Magoncok és hajtások pedig legfőképpen a legeltetéstől eltiltott fiatalosokban, felújuló szakaszban lévő erdőkben vannak, így számos alkalommal fordult elő visszaélés és rongálás. A friss hajtások másik lelőhelye a fák koronájának magasabb részeiben van, amit a pásztornépek előszeretettel vagdaltak nagy mennyiségben, hogy hamarabb jóllakassák a jószágot. Itt kell kitérni az erdőben található értékesebb, állatok számára könnyebben hozzáférhető takarmányra, az erdei füvekre. Az erdei fűtermés mennyisége és minősége alulmarad a réti fűtermésétől, hiszen 1 kh erdei legelő 2-4 q fűtermést adott, ami jobb esetben 1 q réti fű takarmányértékének felelt meg (BARTHA 2003), így könnyen elképzelhető, hogy az olykor óriásira felduzzasztott állatállományok mekkora károkat okozhattak az erdőkben. Jól látható az erdei legeltetés jelentősége, azonban meg kell jegyezni, hogy VIGA (1986) kutatásai szerint a kelet-bükki falvakban a XIX. sz. második felében nem kisebb jelentősége volt az erdei kaszálóknak. Elterjedt gyakorlat volt a fák lombjának takarmányozásra való felhasználása, főként az ínséges időkben. A takarmányozásra leginkább alkalmas fafajok: kőrisek, hársak, kecskefűz, juharok, rezgő nyár, fehér akác és eperfák. Az említetteken túl leginkább a tölgyek és a gyertyán voltak alkalmasak lombtakarmány előállítására. Az ujjnyinál nem vastagabb gallyakat lenyesték a korona 1/3-áig - lehetőség szerint június hónapban -, majd kiteregették, kévékbe kötötték és megszárították. A megfonnyadt lombozatú hajtásokat a szénához hasonlatos módon szekérre rakták és csűrökben tárolták be, olykor azonban kazlakban szárították (FÖLDES 1895). A jószágok így különösebb baj nélkül vészelhették át a telet szűkösebb időkben is. A lombtakarmány szedése minden esetben károsította a fát, így tilalmazott tevékenység volt a korai időktől kezdve, csupán nagy szükség esetén engedélyezték, például 1863-ban, amely év különösen aszályos volt. Régi tapasztalat szerint 1,25 q ágnélküli lombtakarmány 1 q közepes minőségű réti szénával egyenértékű (BARTHA 2003). Az erdőre, mint takarmánybázisra alapozott állattartásban legnagyobb jelentősége a makk etetésének, a makkoltatásnak volt. A makkos erdők igencsak jelentős értéket képviseltek már Werbőczy idejében is, hiszen a Tripartitum tanúsága szerint 50 márkára becsülték akkoriban a makkoltatásra alkalmas erdőket (PALÁDI-KOVÁCS 2001). Ezek voltak a legértékesebb erdők az idős, épületfát adó bárdos erdők mellett. Általánosan ismert, hogy a sertéseket