H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)
LŐRINCZI GÁBOR: Hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) fajösszetétele és diverzitása Litér környéki szubmediterrán élőhelyeken
13. Lasius (Dendrolasius) fuliginosus (Latreille, 1798) 12 0,7 14. Lasius (Lasius s . str.) paralienus Seifert, 1992 8928 33,2 15. Lasius (Chthonolasius) umbratus (Nylander, 1846) 4 0,1 16. Messor structor (Latreille, 1798) 350 11,9 17. Myrmecina graminicola (Latreille, 1802) 4 0,3 18. Myrmica deplanata Ruzsky, 1905 31 1,5 19. Myrmica sabuleti Meinen, 1861 330 7,7 20. Myrmica specioides Bondroit, 1918 11 0,4 21. Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1925 63 2,7 22. Polyergus rufescens (Latreille, 1798) 1 0,1 23. Prenolepis nitens (Mayr, 1853) 3 0,2 24. Solenops is fugax (Latreille, 1798) 19 1,1 25. Stenamma debile (Förster, 1850) 15 0,8 26. Tapinoma ambiguum Emery, 1925 92 3.5 27. Tapinoma erraticum (Latreille, 1798) 640 9,6 28. Temnothorax crassispinus (Karavaiev, 1926) 20 0,8 29. Temnothorax unifasciatus (Latreille, 1798) 1 0,1 30. Tetramorium caespitum (Linnaeus, 1758) 258 6,4 Összesen: 12.218 72,0 Az egyes élőhelyeket összehasonlítva a fajgazdagság viszonylag egyenletesnek mutatkozott, a legnagyobb értéket a Mogyorós-hegy fenyvese adta 18 fajjal (az összfajszám 60%-a), a legkisebbet pedig az Ugri- és a Külső-hegy sziklagyepe mindössze 9 fajjal (30%). Összességében a fenyvesekből 19, a sziklagyepekről 20, a lejtősztyeppekről pedig 19 faj került elő (1, ábra, 4. táblázat). Az egyedszámok tekintetében az egyes élőhelyek már sokkal inkább különbözőek. A lejtősztyeppek 8530 egyeddel mintegy 70%-át teszik ki az összegyedszámnak. Összességében a legnagyobb értéket a Külső-hegy lejtősztyeppje adta 3564 egyeddel (az összegyedszám 29%a), a legkisebbet pedig az Ugri-hegy sziklagyepe 437 egyeddel (3,6%) (1. ábra, 2. táblázat). A regisztrált fajok közül a Lasius paralienus egyedei kerültek elő legnagyobb példányszámban és gyakorisággal, közel háromnegyedét képezve az összegyedszámnak, így a hangyák kirívóan magas egyedszám-értékeiért a három terület lejtősztyeppes élőhelyein is döntően ez a faj volt felelős (2. táblázat). A legritkább fajnak a Polyergus rufescens bizonyult, mindössze egyetlen egyeddel a Külső-hegy lejtősztyeppjéről. A lejtősztyeppek domináns fajai a L. paralienus '-on kívül mindhárom területen különbözőek, a Külső-hegyen a Formica pratensis, a Mogyorós-hegyen a Tapinoma erraticum és a Messor structor, valamint az Ugri-hegyen a Formica sanguinea. A sziklagyepek domináns fajai a L. paralienus (kivétel a Mogyorós-hegy sziklagyepéről származó csapdák, melyekből teljesen hiányzott), M. structor, Tetramorium caespitum, valamint az Ugri-hegy kivételével a T. erraticum. A fenyvesek domináns fajai azAphenogaster subterranea, Camponotus ligniperda és a Myrmica sabuleti, valamint a Mogyorós-hegy fenyvesében a Lasius emarginatus és a Formica fusca. Ez utóbbi két faj a Külső-hegy fenyveseiből származó csapdákból majdnem teljesen hiányzott.
