H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)
KENÉZ ÁRPÁD – SZABÓ MÁTÉ – SALÁTA DÉNES – MALATINSZKY ÁKOS – PENKSZA KÁROLY: A pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelő tájtörténete és vegetációja
Az erdősülés mértéke a hagyásfák lombkoronája alatt A megvizsgált 22 hagyásfa koronavetülete alapján megállapítható, hogy az alattuk található fiatalkorú állomány közel egységes elrendeződést mutat. A tipikus elrendezést mutatja a 4. ábra. A törzstől 1-3 m-re húzott koncentrikus kör területén nudumot, vagy ritka, nitrogénfeldúsulást jelző növényzetet figyeltünk meg. Itt a talajt általában vastag avar fedte. A böhöncökről leszakadó kisebb-nagyobb ágak gyakran akadályozták munkánkat. Az itt előforduló fásszárú fajok borítási értéke elhanyagolható. A következő kör nagyjából 4-6 m-re rajzolódott ki a böhönc törzsétől. Ez a terület többé-kevésbé már kívül esett a koronavetületen, átnyúlt az átmeneti zónába. Ezt a sávot nagyobb arányban (60-70%) gyertyán, kisebb százalékban (30-40%) bükk elegye foglalta el. Arinak a fiatalosnak az átlagos törzsátmérője, amely már átnyúlt az átmeneti zónába, vastagabb volt, mint a koronavetület alatt található sűrűségé, mivel ez az állomány több fényt, valamint nagyobb növekedési teret kapott. Ezen a területen megjelentek különböző, a gyepre nézve degradáltságot jelző fajok is, így a Sambucus nigra, a Crataegus monogyna, a Prunus spinosa, különböző Rubus fajok, valamint a Rosa canina. Mivel ezeknek a fajoknak csak az arányuk elhanyagolható, jelenlétük nem, a továbbiakban „degradációt faj ok "-ként tárgyaljuk őket. Ebben a sávban előfordultak különböző elegyfa-fajok is, attól függően, hogy milyen élőhelyen helyezkedett el a böhönc. A patakparton kis mennyiségben Salix alba példányokat, a szárazabb helyeken Acer campestre-i, Populus fajokat, Pyruspyraster-X, Salix caprea-t, Castanea sativa-t találtunk. Ezeknek a fajoknak az egyes sávokban történő megjelenésében nem figyeltünk meg szabályosságot. Éppúgy megjelentek a törzshöz közelebb eső helyeken, mint az átmeneti zónában. Ezt a sávot elhagyva, a területet különböző mértékben a „degradációs fajok" vették igénybe. Ebben nem láttunk szabályos elrendeződést, amit azzal magyarázhatunk, hogy a koronavetület alól kikerülve már a gyepdinamika érvényesül. 4. ábra: A hagyásfák koronavetülete alatt kialakuló növényzet egyik jellemző mintázata