H. dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 25. (Zirc, 2008)

TÓTH SÁNDOR: Új adatok a Bakonyvidék zengőlégy-faunájához (Diptera: Syrphidae)

anyagot revízióra, melynek során ez a példány is eljutott hozzá. Mint levelében írta, az ,/imbiquus"-nak határozott zengőlégy faji hova tartozása évekig rejtély volt számára, míg végül kiderítette, hogy a Platycheirus fimbria tus bújik meg mögötte. Ez azért nagyon érdekes, mert a faj a specialista korábbi ismeretei szerint csak Közép-Ázsiában volt honos. Vagyis a Bakonyból való kimutatása nem csak Magyarország, hanem Európa zengőlégy-faunájára is új adat. Chrysogaster basalis Loew, 1857 A többnyire régebbi gyűjtésekből származó ide sorolható egyedekről csak az utóbbi időben derült ki, hogy a Chrysogaster basalis-hoz tartoznak. Hazai példányát a Bakonyon kívül egyelőre máshonnan nem ismerjük, ezért Magyarország zengőlégy faunájára új faj. Melanogaster curvistylus Vujias & Stuke, 1998 Valamennyi bakonyi példány régebbi gyűjtésekből származik, de csak a legutóbbi revízió során, a megfelelő irodalom birtokában sikerült a faj magyarországi előfordulását igazolni. További lelőhelyét egyelőre nem ismerjük az országból, de nem kizárt, hogy egyéb hazai gyűjteményekben megbújhatnak még más néven példányok. A fentieken kívül, viszonylag jelentős mértékben gyarapodott a hegység ismert zengőlégy-faunát alkotó taxonok száma is, mely a korábbi 340 helyett (a faunára újakkal együtt) jelenleg 351 regisztrált faj. A Bakonyvidékre új fajok a következők: Pipizella pennina (Goeldlin de Tiefenau, 1974), Chrysogaster virescens Loew, 1854, Brachyopa maculipennis Thompson, 1980, Ceriana vespiformis (Latreille, 1804), Cheilosia bnmnipennis (Becker, 1894), Eumerus sinuatus Loew, 1855, Platycheirus occultus Goeldlin de Tiefenau, Maibach & Schmid, 1990, Eupeodes bucculatus (Rondani, 1857). A ritka fajok közül külön említést érdemel az Eumerus tauricus hím példánya. A fajt 1952-ben írták le Kelet-Európából (STACKELBERG, A. A., 1952) kizárólag nőstény egyedek alapján, a hímje sokáig nem is volt ismert. Közép-Európában eddig valószínűleg csak Magyarországon került elő, először a nősténye, újabban pedig a hímjét is sikerült gyűjteni a Bakonyban. A jelen dolgozatban közölt anyag lelőhelyeit a hegység UTM hálótérképén (1. ábra) szemléltetjük. Mint látható, a gyűjtőhelyek kisebb-nagyobb „fehér foltok" kivételével lényegében a hegység egész területét lefedik.